Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-10 / 1. szám

2 vadász s tekintélyes kisember volt, mint az uradalmi inspcctor Z. sógora: mégis igérte, nemcsak hogy eljön, hanem az egész vadászatot úgy irány ozandja, hogy kapjunk farkast ; s miután társammal az őrmesterrel vagy két iccze bort kihúztak a palaczkokból, hazatértünk. Otthon már sütöttek, gyúrtak, fejtettek, mert illy vadászaton az akkori 300 bankó forint évi fizetéses föbiró szokott 6—8 sonkát, egy borjút, pár bárányt, pogácsát, rétest, kenyeret, pálinkát, bort quantum satis adni, söt a szűrös puskások, pandúr, falusi hadnagy és birák számára 5—6 akó jbort is, vadászat közbeni szivvidámitóúl. Igaz, hébe hóba akadt puskás, ki serétre is töltött, s farkas helyett pár nyúlat vagy özet lőtt le, de volt is egy erre eleve praedestinált, ki illyenkor az özet — mint példáúl egy vörös molnárunk — úgy el tudta emelni, hogy az illető erdei vadász észre sem vette — s ez volt a főbírói accidentia, sokszor megosztva a Consiliarius Ordinarius viczispány úrral. — Na de a vadászatra. Miután ki volt tíizve gróf B. N. erdeje, hol farkasok tanyája jelentetett: már este érkeztek jó távolról puskások hozzánk, s meghányták vetették a múlt farkasvadászaton felmerült hibákat: hogy a szélre nem volt tekintet, kicsiny volt a hajtás s. a. t. mindezt a kandalló mellett. Másnap már korán reggel beállított a süket strázsamester 8 forspontos szánkával esküdt uramért, érettem, a vendégekért, de leginkább a provisióért, melly mellé s kiosztására proviantmcsternek, apám katonája Ferencz volt rendelve, ki, mire az első hajtásból a tűzhöz jöttünk falatozni, rendesen in bene sonantibiis hortyogott valamellyik szánkón, s hogy melegebbje legyen, fehér köpönyege fölé a forspontos bundáját is requirálta; ez utóbbi pedig bundája helyett gugyival melegedett, s kiket aztán szánkóján haza vitt, azok adták meg a posta út árkában az árát. Villás reggeli után fél kilcnczkor megindultunk s a helyszínén M. csárda közelében leszálltunk, hol vagy 50 különféle puskás a legdemocraticusabb vegyületben, két pandúr és egy hadnagy várt; s miután a grófi fő vadász és az előkelőbb puskások a légvonat, farkascsapás, hajtás, falatozás sat. feletti rövid szóváltással megegyeztek, elkezdte esküdt uram clara vocc et sonora elmondani: hogy „csak farkasra és rókára szabad lőni," s a készen álló két pandúrnak és hadnagynak kiadta a rendeletet: hol és hogyan kezdjenek hajtani s kik fognak vaklövések tétele végett a hajtók közé soroztatni; ezzel az említett pandúrok, hadnagy és kijelölt puskások szárnyra kaptak s a téglavetőnél összejött hajtókhoz elvágtattak, én meg a strázsamester úrral töltést osztottam. Ezalatt esküdt uram, miután hivatalos személyét már quasi bemutatta, sajnálkozását jelentvén ki, hogy nincs vele bagarja csizmája, egy szánra feldobta magát s bagariájaért a szomszéd mezővárosba hajtott, mellyet máig is hoz; minket pedig fővadász S. helyeink elállására felszólított s körültekintve azon kezdé : „hát a hunczfut vörös molnár hol van, hogy nekem özeimet megint meg ne lődözze!" — mert mellesleg mondva, Rósás Ádám molnár uram mint szomszéd s privilegiatus ember qua föbiró molnárja, vadőr bűzében állt s minden környékbeli vadásszal ostromállapotban élt; S. fövadász is jól tudta, hány nyulat, özet, rókát lopott már el a tilosból Rósás Adám uram, de soha rajt nem kaphatta, s igy most is csak azért kezdette rajta az elállítást, hogy a szegény molnár még hajtóneszt se hallhasson; ennek azonban hire sem lévén, a jelenvolt puskásokat utasítá: kik és kiknek vezetése alatt állják el az