Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-10-30 / 30. szám

481 indult el, s öt percznyi ügetéssel a nádasrejt széléhez ért. A kutyák mintegy 15 percznyi bennlét után kizavarták belőle a rókát, mely mindig szél mentében futván, kevés szimatot hagyott maga után, s ez is egyre enyészvén, negyedóra múlva kénytelenek valánk felhagyni véle. Ezután még két üres rejtet kerestetvén át, haza tértünk. Oct. 21. Találk. Keresztúr 10% órakor. A félórányira fekvő nádas talaja oly mély volt, hogy a minduntalan hasig süppedő kutyák alig dolgozhattak benne s három órába került, mig a rókát kiugrasztották. Ez a nyíltnak tartott, — most azonban ismét a kutyáknak a nádasból kihozása került egy óranegyedbe s ez alatt a szimat elenyészett. Ekkor más rókát kerestettünk a nádasban, de ez nem lévén a rejt elhagyására bírható — haza tértünk. Oct. 24. Találk. Zöld Rákos, Vácz mellett, 10V

2 órakor. A nádasból hamar ki riasztott róka 12 percznyi gyors iram után lyukba bújt. A második átkutatott rejt üresnek bizonyúlt, úgyszintén a harmadik is. Ekkor ismét az elsőhöz ügettünk viszsza; ebből csakugyan ugrott is róka, de időközben nagy szél keletkezvén, 15 perez múlva felhagytunk a kísérlettel. Oct. 26. Találk. Szada 10 órakor. Az igen csinos és csendes helyen fekvő kis nádrejtben alig voltak benn a kopók s már is beszélgetni kezdtek a komával, ki a kicsiny rejtböl hamar kiszorítva, az uton egyenesen a gödöllői erdőnek tartott. Harmincz perczen át irtózatos gyors iramban mentünk , midőn egyszerre látom , hogy a kutyák egy igen erös rejtbe mennek, melyet jól ismerek azon tulajdonságáról, hogy mindenkor s minden időben legalább három pár róka lappang benne. Most, oly gyorsan, a mint csak lovamtól telhetett, vágtattam a pont felé, hol — mint gondolám — a rókának elő kellbukni, s alig értem oda, midőn látom, hogy a róka a fasor elején végsőig verve mászik át. Kutyáimat kezdem biztatni, de ezek egy friss rókát vettek fel, ostorász nincs velük s egy olly rengeteg nádasba tartanak, mellvben akár egy oroszlány megfekhetett volna. Oda vágtatok visszahozni s az űzött rókára terelni a kutyákat, de minden hiába. A futam szünet nélkül 35 perczig tartott s a legsebesebbek egyike volt, mellyeket valaha megértem. Esti 6 órakor érkeztem haza; a falkából 3 pár hiányzott s ezek összekeresésére a két ostorászt hátrahagytam. Oct. 28. Találk. a 8-as rejt, Palota és Dunakeszi közt, 10% órakor. A bebocsátott kutyák azonnal három rókát ugrattak ki. A kutyákat a legjobb vonalban futó nyomára tereltem s ez igen jó irammal a fóthi parkba, onnan ismét a csömöri szöllökig vitt, hol 15 perczig maradván, ismét a nyiltnak tartott, fejével a Sikárló-major felé. Itt egy szántó emberre bukkanván, a fóthi szöllök felé fordult, de nem ment be s ismét a fóthi parkba —- ennek közepe táján — fordulván be, balra tartott, mintha a déli végen újra ki akarna jönni; ezt azonban, miután a kutyák nagyon kezdték szorítani, nem tartotta bölcs dolognak s inkább a park mélyébe fordult, hol a kutyák egyszerre felvetették fejüket s e percztöl kezdve nem tudtak többé róla semmit, kivéve hogy egy rókalyuk volt közel, melyet dühösen ugattak. Az ásó és a borzeb nem sokára működni kezdett, de sikertelen. S ezt nem is bántam, mert e róka derék legény volt s óhajtóm neki, hogy elkerülje a kelepczét és ha majd órája üt, a reá érdemes kutyák előtt lelje halálát. A futam, két szünettel, 1 óráig és 55 perczig tartott. Try Again.