Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-10 / 1. szám

Megyei íarkasvadászat hajdan. A megyeileg kirendelt s hajtókkal tartott régi farkasvadászatok leírására avatottabb toll kívántatnék az enyimnél; és itt csak vázlatát adom egy gyermekkorombeli illy vadászatnak, óhajtva hogy e mulatságos, és valóban eredeti vadászatokat illetékesebb toll varázsolja vissza a feledség homályából. Atyám fobiró volt a drávamelletti járásban, hol azon időben farkas elég volt s nem is hiányoztak telente rector uramék jelentései a széttépett sertésekről, megtámadott juhok, lovak, szarvasmarhákról, sőt magánosan járó kosarasokról, s minél nagyobb a hó, annál tarkább jelentések érkeztek be a farkasokról. Minthogy azonban atyámnak ép olly ellenszenve volt a vadászat iránt, mint nékem szenvedélyem: tehát rendesen az esküdt úr, szintén nem nagy vadász és egy hat lábnál magasabb süket pandúr őrmester rendezte azokat. Történetesen épen karácson előtt a szünnapokon hon lévén, egy illy vadászaton jelen voltam. Az ünnep előtt csütörtöki napra kitűzött vadászatra currens járt szét a szomszéd öt helységbe, harmincz hajtó kiállítása, úgy minden szűrös puskás faluhadnagy megjelenése végett reggeli 8 órára a H.téglavetőhöz; külön currens a körül lakó uraságok, közbirtokos urak, gazdatisztek, vadászok, és S. mezőváros puskatartó lakosaihoz, szives megjelenési felhívással a haj tó vadászatra; végre commissiót szolgáltatott ki atyám, hogy a S. mezővárosi vasárus boltos három font lőport és 12 font szatymát szolgáltasson ki a megye részére, s ezen commissióval én és a süket őrmester bízattunk meg, egyúttal feladatunk lévén a h—i fövadászt meglátogatni, minthogy gróf B.— mostan szintén bécsi bankár B.— javain, s igy az ő felvigyázása alatti erdőben volt a vadászat megtartandó. Élénken emlékszem, milly szívesen fogadott engem, a főbiró fiát, a kis himlőhelyes német fövadász, de leginkább neje, egy olasz riő, kinek két igen szép nagy majma szabadon futkározott a vadászebekkel az udvaron. Előbb Horvátországban ugyan B. gróf jószágán szolgált a főíf