Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-30 / 24. szám

387 kevés a panasz. Nincs sok s ez is leginkább csak nyúlra megy, saját szükséglete gyanánt. E vadorok többnyire bennszülött czigányok; polgárisulatlan nép, melly az erdőkben telel s hamun melegszik; kicsinyek, barnák, arczuk rézveres. Asszonyaik többnyire ocsmányok s a szépnemnek rút példányai. E félig vad nép még tüzimádó s összevissza házasodik. (Kissé kétségbe vonjuk, hogy „Antonio Perez" a vadorok cs a cseh czigányok iránt alaposan legyen értesülve. Szcrk.) Ausztriában csak saját területén, vagy mint meghívott vendég vadászhat az ember. A fegyverengedély ára egész évre csak egy forint. A vadászat ideje nincs korlátozva; itt nem ismerik, mint Francziaországban, a vadászidény megnyitását és bezárását. Minden birtokos akkor lövi le vadját, mikor neki tetszik. Lissa vidéke, Prága közelében, hol hét hónapot tölteni volt szerencsém, vadászati tekintetben Csehországszerte a legkedvezőbbek egyike. Az uradalom tulajdonosa Rohan Stepbanie herczegnö. A hozzá tartozó terjedelmes síkokat több gyönyörű erdő szeli át. Van két mintafáczánosa; mindegyikében évenként 1500 fáczánt, csupa kakast, ejtenek el. E gyönyörű birtok kezelése és igazgatása vadászati tekintetben kitünö s herczeg Rohan Lajos felügyelete alatt áll, ki a franczia sportvilágban is eléggé ismeretes s ezenkívül egész Ausztriában a legjobb lövők egyike, ha nem a legjobb. Egy ízben egész napon át vele vadásztam s mindössze kétszer vagy háromszor láttam hibázni. A lissai uradalomban a vadászatok évenként a fogolyvadászattal kezdődnek; mert Csehországban általán egyszerre mindig a vadnak egy nemére foly a vadászat^ kivéve a szomszéd birtokok határszélein, hol a vadász kivétel nélkül mindenre lő, nem lévén érdekében kimélní azt, mit ha ő nem, a szomszéd lő le. A vidék minden férfi és nö fiatalsága hajtókúl vállalkozik, s kora reggel megindúl a csőszökkel élén, kik a meghajtandó pagony vagy erdőkör felé vezetik és csatárlánczba állítják fel, mellynek kisssé előre haladó két szárnya mindig a tér közepe felé kanyarúl össze, hogy minden vadat e félkörbe szoríthasson össze. Délfelé megérkeznek a vadászok négyes fogatú elegáns magyar kocsikon; a lovakat síkon mezőn keresztül rendkívül ügyes kocsisok hajtják, Hg. Rohan Lajos rendesen a legkitűnőbb vendégeket viszi, kiket mindig meglep fogata csinosságával s azon bámulatos könnyűséggel, mellyel a lovakat ezen úgyszólván primitív ország rosz utjain hajtja. A számra nem sok, legfölebb hét nyolcz vadász ugyanazon vonalban áll fel, mellyben a hajtók: mindegyik kíséretében van egy puskafogó és töltő, egy tarisznya hordó, ki az elejtet vadat szedi fel s több ember, ki 6—7 puskát s lőpor és óntartalékot hord ura után. E tartalék mellőzhetlen a nagy vadászatokban, hol néha egyetlen napon át két ezer lövés is esik. A használatban lévő fegyverek többnyire felültöltök s elég gyorsan tölthetők a csappanós lőportartóval s előre készített seréttöltvényekkel, de ez utóbbi talán nem épen tökéletes. A lövés sebesen vág, de hiányos; a serét tömören van összeszorítva s így gyakran nagy sebeket üt. A fővadász a tér közepén áll. Kürtje hangjára megindúl a hajtás és a vadászat, mindenki telhető sebesen halad előre s nem sokára mindenfelől egész fogolyfelhök emelkednek; míg a nyúlak, mintha tudnák, hogy a zajgás őket nem illeti, nyugodtan czikáznak a síkon, s rövid ügetve bújnak át a hajtók lábai közt,