Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-30 / 24. szám

388 Rövid idő múlva az egész vonalon ropog a puska, mintha csak egy vincennesi lőgyakorlaton volna az ember. Habár bőven van, a fogoly nem mindig könnyen kapható. A zaj által megriasztva 60 lépésnyire is száll a lövéstől s igy ennek sok hidegvérre, jó szemmértékre s mindenekfölött nagy gyakorlottságra van szüksége; különben könnyen úgy járhat az ember, mint én eleinte, hogy t. i. két három darabot ejt, míg szomszédai ötvenet. Mi e hajtásoknál boszantó, az a hajtóknak valóban siketítő lármája s az a vaktában való ide s'tova futosás, mellyel a lelőtt vadat felszedni szaladgálnak szerte szét, anélkül, hogy a fegyvereknek feléjük néző csövével törődnének. Mintha életüket legkevésbé se féltenék s e bizalom nagy dicsérete a lövészek ügyességének, mellyet egyébiránt ezek igazolnak is. Tiró! kiabálnak mindenfelől e suhanezok ; pojtye tadi! po málo! kiáltanak rájuk más részt az erdészek, de nem is ügyelnek a figyelmeztetésre s még szelesebbek. A lővonalon apporté! szavak hangzanak, mellyekre a hozár vizslák a szárnyalt s távolabb leesett madarakat elhozzák. Óránként rövid pihenőt tartanak, melly alatt a lelőtt vadat százanként elosztva terítik ki, néhány perez múlva újra megindúlnak s a vadászat foly estig, nagy gond lévén fordítva a hajtások ollyszerü irányára, hogy a vad a kijelölt körben maradjon. Ha egy illy vadásznap végén az elejtett vadak roppant számát látja az ember hajlandó volua hinni, hogy több se maradt már; de nem úgy van, a mi ezen ö ldoklés után marad, több mint elég az okozott hiány kipótlására. Másnap a hajtók újra átvonúlnak az egész meghajtott téren s még sok szárnyalt vagy tennap meg nem látott darabot szednek fel. A nyúlvadászat szintén így foly s a lövés nem mindig könnyű, mert a nyúl a síkról örömest menekszik a cserjébe, hol néha alig látható s azért gyorsan és kapva kell rá lőni. Síkon a nyúlakat nagy agarakkal bámulatos gyorsan fogatják. Egy alkalommal azonban egy nyúl, 45 pereznyi hajtás után holtan bukott fel lábainknál, míg vagy 120 lépésnyire mögötte az agarak félig szélhiidten hevertek hátukon. E három első rendű drága agár úgy kimerült, hogy kifogyott belőle a szusz. Az agarászok, midőn illy állapotban találják kutyáikat, előlábaixnál fogva szokták felemelni s egy darabig így tartani s gyakran ezzel mentik meg az elhullástól. A szarvas, dám és özvadászatot Csehországban rendesen lesből gyakorolják, s e vad, különösen az őz, olly nagy mennyiségben van némelly vidéken, hogy az ügyes vadász egy nap alatt húszat is lőhet, természetesen bakot, mert a sutát kímélik. A falkás vadászatoknak Pardubitz környéke a színhelye s ezek egészen angol módra folynak. A szarvast zárt rekeszben viszik a találkozó helyére s kevéssel a falka lepórázolása előtt szabadon bocsátják. A vadászok felöltője veres. Septemberben kezdve két hónapig tartanak, míg a fagy véget nem vet e vadászatoknak. A csehországi vadászatokra netalán készülőknek azzal a jó tanácscsal szolgálhatok, hogy legalább négy Lefaucheuxt és tíz felültölthető fegyvert vigyenek magukkal. Augustusban és septemberben két puskának mindig pihenni kell hogy kihűljön, különben könnyen baj történhetik. Továbbá azt is hiszem, hogy a párisi fegyverek sokkal jobban hordanak, mint a németországiak. Ezek még nehezek is és kényelmet-