Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-30 / 24. szám

386 látszólag egy nagy ebéit, melly itt kalandozott. Ekkor mindenki ajkán „Wilk" (far­kas) van s vége a vadászatnak; mert a farkasnak, mint valódi gonosztevőnek nincs hazája ; az éj sötétében zsákmányt ejtett volt s most már ki tudja hol csavarog. A jávor roppant nagysága az első pillanatban szinte megdöbbenti a vadászt. Olly magas mint a ló, de hosszabb; formátlan feje nehezen lóg lefelé serényes nya­káról. A fej felső része a szarvasmarháéhoz, alsó része a lóéhoz hasonló. Torka alól lioszú szakáll nyúlik le; félig lapát- félig villaszerű agancsa a lioszan lefityegő fülek megett emelkedik, melly fülek futása közben csattogva csapkodják pofacsontjait. Sötét s törésig merev szőre a nagy tömegű test arányait még növelni látszik. Súlyát egyre másra 12 mázsára teszik. Valaha Németország közepéig volt látható, de onnan már rég elenyészett s északi Európa erdő- és mocsárlepte részeibe menekült. Vadá­szata, melly Lithvániában, Kurlandban és Finnlandban a nemesség ünnepeit képezi, bizonyos lovagias ünnepélyességgel jár, melly a hajdani vadászati hagyományoktól ­sokban különbözik s az őskori lovagiasság bélyegét viseli. A jávor ereje megfelel külsejének. Lábának egy rúgására felfordúlva marad helyben a farkas — s a haldoklóhoz a legmerészebb vadász se mer közeledni. Fújó orrlyukai, előre lógó feje, gyakran félmázsányi agancsa, fülei hangos csattogása, fel­meredő serénye s a futtában tördelt ágak ropogása a jávort nagyszerű képpé alkot­ják. Folyam nem tartja fel; a bérezek sziklalemezein könnyen és biztosan kel át; az erdők ösrengetegének akadályain, síkos jégfedeleken, söt feneketlen mocsárokon keresztül hatol, mert patáját a szükséghez képest bebúzni vagy kiterjeszteni képes. Eles érzékei minden neszre figyelmeztetik; egyetlen levél hullása elég, hogy az ellen­ség közellétét elárúlja neki. Kurland, midőn a jávort országezimerébe vette, neme­sebb és hatalmasabb állatot erre nem választhatott. Látására még a ló is összebor­zad. Húsa nagyon jó izü s puhább mint a szarvasé. Egyébiránt újabb időben a jávor ritkábbá vált Kurland földén, mert az ivarra nincs semmi tekintet s a valódi lőva­dász jobb vadásztörvények után sovárog. (Max Rosenheyn, a „ Jagdzeitungban„). Csehországi vadászatok. Antonio Perez a párisi „Le Sport"-ban a csehországi vadászatokat a következő czikkben ismerteti. Csehországnak helyenként termékeny és jól mivelt földje a szemnek átalában véve roppant homokos síkokat és fenyöerdőségcket mutat. A vadászatoknak rendki­vül kedvező tér a vadaknak csaknem minden nemével bővelkedik. Nagy mennyiség­ben tenyészik ott a fáczán, az arany és ezüst fáezán, a fogoly, a nyúl, a rőtvad s szám­talan falkában él a szarvas, a dámvad és az őz. A vándormadarak azonban, mint a vadkácsa, az erdei szalonka és a fürj, igen ritkák s épen azért — különös vadászat érdemes tárgyáúl nem tekintetvén, az erdészek számára maradnak a tengeri nyúllal együtt, melly épen megvetésben részesül. Orvmadár, a kányától kezdve a saskeselyüig, a folytonos gondos irtás daczára tömérdek van Csehországban s a vadakban nagy kárt okoz. Vadőrök ellen aránylag

Next

/
Thumbnails
Contents