Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

^67 i közleni, vagy a közönségestől eltérő kiválóbb példányokat vizsgálat és meghatározás végett a nemzeti múzeumnak beküldeni szíveskednének. Gróf Osmond vadászkastélya és vadászatai. ni. Miután gazdám lakát s azon kéjelmeket, miket Osmond gróf barátai és vendégeinek a nivernaisi rengetegek közt nyújt, leírtam, most La Vénerienek talán még fontosabb és érdekesebb oldalát kell ismertetnem, vagyis megemlékeznem az istállók és ebólhelyiségekről, mellyek a kastély mellett állanak. Ezek minden tekintetben méltók az egészhez, és magukon hordják bélyegét azon mindenoldalú figyelemnek, mellyel a gróf különböző lakóik jóléte iránt viseltetik. A gróf, valódi sportsman érzületével, nem akarhatja lovait és ebeit kevésbé kényelmesen s egészségesen elhelyzetteknek, mint azokat, kiknek mulatságát ezek olly nagyban elősegítik, — s hozzá tehetjük, hogy mint valódi gentleman és etablissementjának feje, ép olly gondot fordít cselédei jólétére mint önmagáéra. Az ebólak és istállók csoportozatának, vörös tetőzetével, s a már említett nyúlánk tornyocskával csinos derült kinézése van itt a sötét erdő szegélyén, és ha valami külső hang vagy mozgalom a szundikáló ebfalkákat belül fölriasztotta, kedves zenévé válik a vadász fülének a környék halmai és völgyeiben viszhangzó csaholásuk. La Vénerien két falkát tartanak, az egyik róka, a másik nyulkopó, mert, mint mondám, a vaddisznóvadászat nem mindennap gyakorolható sport, akár a vadat magát tekintsük, akár a lovakat vagy a kutyákat. Mert a vaddisznó nem állja a folytonos zaklatást, bármi bőven van, és bármi terjedt erdőséget foglaljon el. Aztán az ebeket is kímélni kell, nemcsak mert munkájuk fárasztó, de veszélyes is, minek folytán ritkán esik meg, hogy néhánya ne jőne, egy napi vadászat után, a kórházba vagy még állandóbb nyughelyre. És ismét a rengeteg akadálytelisége s az átszáguldott terek nagysága miatt a lónak többszöri pihentetését veszi igénybe, hacsak a lovak száma nem igen tetemes. Igy tehát a nyulkopókkali vadászat nagyon kedves közbeeső mulatságot képez a komolyabb vaddisznó-vadászatok idényében, mellyeknek egy héten át rendesen csak kétszer, kedden és szombaton van helyük. A Nivernaisben három vagy négy, földesurak által tartott, falka van, de ezek nem olly nagyszerűek, mint Osmond gróféi, és ha nagy alkalmakkor egyesíttetnek, a fentebb már említett Rallie Bourgogne vadászatot képezik. A La Vénerien levő falka azonban az egyedüli, melly tisztán angol rókakopókból alakíttatott. Jelenleg negyven párból áll s tulajdonosuk se fáradságot, se költséget nem kiméit, hogy azokat lehető tökélyesekké tegye a maguk nemében. És valóban csak végig kell tekintenünk rajtok a mint ólaikban csücsülnek, hogy bennök a legjobb angol vért rögtön felismerjük. Ólaik bámulatosan tartvák, és egészen méltók nemes lakóikhoz. Az ebek padjaikon tág szellős épületben vannak, melly gondos tisztaságban tartatik s nagy udvarra nyilik, melly ismét alacsony fal és karózattal van beszegve, s közepében szökőkúttal ékesítve. Itt, ez udvarban kapják délután a kutyák a la francais levesüket, merev disciplina és katonai szabatossággal. Miután a válúk (troughs) az udvarban elhelyezvék, Adolf az első piqueur vagy fővadász, kinyitja az ebólak aj-