Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

364 Dr. Quistorp, a bécsi „Jagdzeitung" greifswaldi ismert levelezője igy ír : „Vadászati közleményekben gyakran olvassuk, hogy ez fekete, amaz ezüstszürke fajú medve volt, e helyett: ez fekete, amaz ezüstszürke szörü medve volt 5 s ezt mindig igy kellene írni, különben könnyen azt lehetne gyanítani, hogy még most is fennáll a hiedelem a medve több fajának létezésében. Igaz, hogy még nem is olly régen, az északi sarki fehér medvén kivül még kétféle medvét különböztettek meg, úgymint a fekete medvét (Ursus niger Gm. Car.) s a barna medvét (Ursus Arctos). Most azonban már Scandinávia valamennyi természetbúvára egyetért abban, hogy náluk az északsarki jégmedvén kivül csak egyetlenegy más faj létez; s e nézet nemcsak Scandináviára, hanem Európa többi részére nézve is áll." „A pétervári cs. academia megbízásából Ázsia arcticus tartományait beutazott Míddendorf legújabb vizsgálatai szerint, ép olly alapos, mint gondos és terjedelmes tanulmányok alapján be van bizonyítva, hogy a fekete és barna medve tökéletesen egy fajt képez, s egymástól csupán a szőrzet sötétebb vagy világosabb szine által különbözik. A nagyság s a kissé benyomottabb homlokcsont nem dönt, mert csak a kortól függ. A barna medve ép olly nagyra, még nagyobbra nőhet, mint a legnagyobb fekete." „Brehm és Rossmássler, „Die Thiere des Waldes" czímü munkájukban, hajlandók ugyan több európai medvefajt állítani fel, habár maguk is bevallják, hogy a legkülönbözőbb medvék koponyáján tett vizsgálat (pedig ez határoz) csak egy faj létezése mellett tanúskodott. Brehm „Illustrirtes Thierleben" czímü új munkájának 13-ik füzetében határozottan azt mondja, hogy a medvének két faja van, úgymint a vérmedve (Ursus cadaverinus) és a hangyász medve (Ursus formicarius); szerinte ez utóbbi sokkal békésebb természetű s növényekkel táplálkozik. „Én azonban (Dr. Quistorp beszél) kétségbe vonom, hogy Brehm e nézete a tudomány fóruma előtt meg álljon. Az északi vidékek legfelsőbb részeiben ép úgy mint Schveiczban vannak fehér és szürke válfajok; a berni medvebarlangban egy szuka nem rég két egészen fehér bocsot vetett." B. Heygendorff Alfréd szintén hasonló nézetű s így ír: „Tökéletesen osztom a scandináv természetbúvárok azon véleményét, hogy a medvének Európában csak két faja van, az északsarki fehér vagyis jégmedve és a közönséges erdei medve; mert kivihetlen vállalatnak tartom ez utóbbinak különböző varietásai közt olly határozott eltéréseket fedezni fel, mellyek több faj megkülönböztetésére jogosítanának fel. Varietás az igaz többféle van s gyakran hallunk fekete, barna, szürke, hangyász, vérmedvét stb. említeni. Lehet, hogy az ős hajdanban ezek mind külön tiszta fajt képeztek ; e lehetőségnek ellenérvek hiányában nem mondhatok ellent. Ma azonban tagadom annak a lehetőségét, hogy ezen alosztályok közt határozott és éles megkülönböztetést lehessen vonni. A mi vidékünkön (Gallicziában) e télen elejtett tizenöt medve közül egyetlen egy se volt a másikhoz szörszínre és nagyságra nézve hasonlóElőttem feküsznek e medvebőrök s látom, hogy színük a koromfeketétől a világos sárgáig, a veresbarnától az ezüstszürkéig minden árnyalatban váltakozik. A nyak körüli fehér örv, melly e medvebőrök legnagyobb részén többé kevésbé megvan, a fajnak épen nem irányadó megkülönböztető jele, mertezen örv a korral jár; a fiatal bq-