Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hélfő, január 30. 3. sz. Kilenczedik évfolyam 1865. A kandalló előtt. Schon als Knab' im Heimatsland Jagerfreuden, Jagerlieder Schrieb' ich heitern Sinnes nieder, Schreitend hin durch Wald und Au' Unter freiem Himmelsblau. Bornemann. I. .... a kandalló kiégett; parázsának elhaló piros fénye nem birt a késő ősz korán beálló alkonyával küzdve, győzelmes világot vetni a nagy függönyökkel, sok képpel, sötét bútorokkal ellátott, tehát amúgy is sötét szobába s reánk, kik a kinálkozó karszékekben kényelmesen elhelyezve nyújtottuk végig a vadászat fáradalmaitól kissé, de nem kellemetlenül, megtört tagjainkat. E félhomály, egyik barátunk egyhangú elbeszélése, (valami hallatlan vadászkaland), a mindenek felett kellemes érzés, melly a leirt helyzetben, tartós mozgás után a szabadban, rabjává teszi az embert: mindez összemüködött s én valában nem tudom szivarom égett-e még, vagy az is elaludt mint gazdája ? arra azonban emlékszem, hogy a háziasszony gyönyörű fekete selyem-ölebecskéje Colosse, melly eddig észrevétlenül guggolt a kandalló előtti medvén, önkénytelen lábnyújtózásom által mélyen megsértve borzasztó dühbe jött, és síphangú ugatással rohanta meg — szerencsémre szarvasbőr nadrág által védett ikrámat, melly utóbbi esélynek köszönhetem, hogy az éles fogak támadásának egyedüli következménye végleges ébredésem volt, s igy akarva vagy nem, hallgatnom kellett, mint fűzi tovább orrhangján barátom, vadászélményeinek végnélküli lánczolatát. Boszankodva, újból rágyújtottam s feltettem, hogy a konok regélön boszúmat töltendő, a békés hallgatók vagy szundikálók figyelmét másfelé'fogom fordítani, de