Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

84 alig fejezve be az elöbbenit, új elbeszéléshez fogott — ennek azonban meglepett bevezetése s akaratom ellenére figyeltem. A rókának — fogadok 10—1 ellen, senki közületek nem ismeri legújabb kalandját? kérdé. Senki sem fogadott. — Le Verrier de la Couterie és a vadászatnak sok más classicus írója foglalkozott róka koma eseteinek leirásával, de az általam elmondandó esethez hasonlót egy sem közöl! folytatá ö — s beszélt, a mint következik. La Ferté-Saint-Aubin-hez közel egy angol telepedett meg s honi szokásához hün, szenvedéllyel űzi a rókavadászatot. Harmincz felséges róka-kopója elkeseredetten harczol a franczia róka ellen. Egyébkint, ki a Sologne-nak La Ferté-Saint-Aubin és La Motte Beuvron közt elterülő részét ismeri, alig képzelhet alkalmasabb vidéket a vadászat e nemének gyakorlására. Sövény, árok, patak, fal, az ember mindennemű akadállyal találkozik s a ló a világ legjobb talaján vágtat, homokos vegyületü legelőn, mellyet hamvas színű ruganyos moha borit. Megesett azonban, hogy negyven perczig tartott tüzes üldözés után a kutyák a fenyvesben felvett vén rókának, a La Ferté-Saint-Aubin-i vasút-állomásnál nyomát tévesztették. Az ott állomásozó vonat indulófélben lévén, meg kellett várni távozását. A vonat elindúlván, a falkár kutyáival nagy vizsgaköröket tett, minden kigondolható kanyarulatot véghezvitt, legcsekélyebb eredmény nélkül. A közel istálló, a tyúkól, minden felkutatva, semmi. A róka eltűnt s haza kellett térni a tanyára. A szokásos esti angol felhivásnak minden kopó, egynek kivételével, megfelelt. Másnap reggel, az előest eseményéről folyt a beszéd, midőn a házigazdának egy levelet adnak át. A levél tartalma következő : Uram! ^a Motte Beuvron, nov. 13. Tegnap este az indóházhoz hivattak, hogy egy W tctüvel jegyzett s az ön tulajdonának felismert kutyát vegyek át. A kutya a vonat indulásakor a poggyász-kocsiba ugrott s miután néhány kosarat felforgatott, egy nagy rókát fojtott meg, melly egy sarokban volt összekuporodva. Méltóztassék mentül előbb átvétetni a kutyát és rókát, mellyek szolgálatjára állnak alázatos szolgája M.... vendéglős. — Nos mit mondtok e különös, de azért ne higyjétek, hogy egyetlen esethez a maga nemében ? tudok még — — Eg, ég a kabátod! — ez volt kétségbeesésem jajkiáltása. Nem tudtam miként szabadúlni barátom kimeríthetlen elbeszélései elöl. Volt kapkodás, kérdés, hol ég, ki ég ? persze, hogy semmi és senki sem égett, de a figyelem más felé fordúlt, a bűvös lánczolat meg volt szakítva, czélomat elértem. Barátom azonban úgy megijedt, hogy — újra kezdett volna mesélni, ha szándékát jókor felnem fogom s házi gazdánkat megnem kérem, mondaná el, mint tölté tavai ősszel azon néhány napot H. lord cottage-ében Angliában? mire bőbeszédű czimboránk elkomorodva húzódott össze karszékében és szerencsétlen pofákat vágott a miatt, hogy ez egyszer neki hallgatnia kell!