Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-10 / 22. szám

346 még jobb helyre állott fel; mert, habár a kopók tőlem vagy száz lépésnyire hajtottak egy őzbakot, de a hajtás olly sűrűségben folyt, hogyha a kopók nem csaholnak, eszembe se jut gondolni, hogy vad lehet előttem — s ez végre egy kis tisztáson két szakadék egyesülési pontján bukott ki, hol az oláh puskás, ki természetesen a legjobb állomást választá, lelőtte. Leginkább az boszantott aztán, hogy e ficzkó elég szemtelen volt azt hazudni B. grófnak, hogy az özet lelőhettem volna, ha nem alszom ; s habára vád tisztán oláh jellemű, még is olly nagy az e puskásokban helyezett vak bizalom, hogy szinte félek, miszerint B. gróf e mai napig is azt hiszi, hogy én csakugyan aludtam akkor. Meg kell azonban ezen oláh hegyi puskásoknak adnom, hogy sokkal jobb lövök, mint más országokban lévő collegáik s hogy vadászatközben hihctlen fáradalmakra képesek. Csak az a kifogásom van, hogy mintegy hajtókúl vagy kalauzokúi alkalmazva, löniök is szabad. Nem sokára ezután, nagy vigasztalásomra, eltávozottt Radnáról a fürdő társaság s én háboritlan maradtam. Gr. B. szívesen hitt meg, töltenék nála később az idényben pár hetet s jó medvevadászatokat igért. Radnán mulatásom többi ideje alatt jó halászataim estek közel a bukovinai határszélhez s két rövid kirándulást is tettem Bukovinába, erről azonban külön czikkben fogok szólani. Pár héttel az élite eltávozása után M. úr, az itteni császári ólombányák igazgatója (ki nekem sportot szerezni telhetőleg igyekezett) azzal a hírrel jött hozzám, hogy emberei egy nőstény medvét csapásztak be s meghívott a másnapi vadászatra, fogadást ajánlván, hogy lövéshez fogunk jutni. Természetesen elmentem; de a mi olly gyakran történt velem Erdélyben, most is, az elinduláskor esni kezdett s dölt egész nap. Semmit se láttunk s a kutyák se csaholtak. Az esö meghiúsítja itt a vadász minden reményét, mert a medve, vaddisznó stb. a nedves erdőben nagyon nyugtalan s miután az oláh puskások a hajtás előtt legalább félóráig igen hangosan beszélnek és vitatkoznak, a vad többnyire már felriadt, mielőtt a vadászok elállítva volnának. A kopók is roszúl hajtanak s a hajtók sorban egymásután mennek illyenkor. Egy más alkalommal M. úr siketfajd-vadászatot rendezett, a bukovinai határszélhez közel esö hegyek egyikén. Az esö szokás szerint rá kezdte, a mint egy fenyöfedett domb oldalán gunyhónkat állítók fel s ismét egész éjen át ömlött. A reggel ködöshideg volt s a szűz erdő, mellynek tövér tenyészetü és soha se kaszált füvén minden léptennyomon dölt fasudarak zárták el az utat, végkép járhatlanná vált. Egy tehénpásztor állítólag tizenhárom siketfajdot látott egy csomóban; ezen állításnak hitelt adva én és társam elszánt rohammal mentünk neki az erdőnek; de két óra múlva, melylyet csúszva, mászva, bukva, potyogva, lábszárainkat csaknem eltörve, vizslámtól legkisebbjelzést se nyerve s egyetlen élő állatot se látva töltöttünk: bőrig átázottan s lehető legroszabb kedvvel tértünk meg. Hogy boszankodásunk tetőpontra hágjon: megérkezésünk után azonnal néhány pásztor jött hozzánk a hírről, hogy tőlünk mintegy félórányira egy medve tart lakomát egy általa megölt juhon s hogy ök a medvével találkozni nem akarván, kerülve jöttek ide. Új reményekre buzdúlva új felfedezési útra indúltunk; de minden irányt bebarango Iván s a lovakat, teheneket és juh-