Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-10 / 22. szám

345 csátó és követő oláh puskások legjobb tehetségükhoz képest igyekeznek a vadat elejteni, mielőtt ez az urakra jöhetne, (meg kell azonban adni nekik, hogy iszonyú fárasztó munkát végeznek), söt mi még roszabb, ha annyi hajtó kapható, hogy e puskások segélyét a hajtásban nélkülözni lehet: a lődíj reménye fejében ezek magok állják el a legjobb helyeket s az urakat — kivált az idegeneket — a legroszabb pontokra helyezik el. Czélszerübb volna ezen oláhokat minden olly darab vadért díjazni, mellyet az u rak lőnek ; így aztán jobb sportra lehetne szert tenni. A két gidó olly fiatal volt még — az egyiknek kampói alig ujjnyiak valának — hogy lelövetésiik épen nem volt sportsmanszerü; s ha, mint B. grófnak megjegyzém, ezt így folytatják, a zerge rövid idő alatt végkép kipusztúl a Kárpátok e részéből, melly szerencsétlenségre nincs tilalmazva s Magyar- és Erdélyország közt a határt képezi. Következő nap egy erdőtlen, nyíltabb, sziklás vidéken tettünk kísérletet s itt a kopók három zergét vettek fel és hajtottak derekasan. Egyikök, természetesen, a kópékkal lévő oláh puskás lövésére esett el; a másik kettő pedig hirtelen azon völgyben jelent meg, melly a mi állomásunk s azon pont között feküdt, hol a kopók felverték. Mi, elég nagy bajra, a gerinczen nem képeztünk rendes lővonalt; s bár a zergék megjelenésekor különböző irányba futottunk : a zergék kitörtek és a gerincz túlsó oldalán lévő szakadékba menekültek. B. gróf azonban, ki rendkívül kifáradt a nagy mászásban és futásban, szerencsére a végpontján maradt a szakadéknak, mellyben a zergék most voltanak s miután tisztán láthatta iramuk irányát, eléjük kerülni igyekezett s csakugyan jó két lövéshez jutott. Első golyójával a nagyobbik s elől futó bakot a hátgerincz alatt egy ujjnyival találta; a zerge azonban tovább futván, attól tartott, hogy csak gyengén sebezte, ezért második golyójával leterité. E második lövése egészen hasonló volt az elsőhöz s a golyó az elsőhöz közel szintén a hátgerincz alatt egy ujjnyival fúródott be. Alig lehet kétség, hogy a baknak az első lövés is elég lett volna s hogy B. gróf a második zergét is elejtheté vala, s igy jobbra balra ikerlövés kínálkozott neki — ritka szerencse a legügyesebb és legtapasztaltabb zergevadásznak is. Az oláh által elejtett zerge egy három éves erős bak volt, a B. gróf által lőtt azonban a legszebb példány, a mellyet életemben láttam. Noha négy évesnél nem idősebb, legalább kilenczven bécsi font súlyúnak kellett lennie; míg a bak, mellyet Bajorországban lőttem s mellyet az erdész hat évesnek mondott, csak hatvan fontot nyomott s erős példánynak volt tekintve. A Kárpátok közt sokkal kevesebb a zerge, a fü ellenben frisebb és tövérebb s ugy hiszem ez fejtheti meg az arányok közötti nagy különbséget. Következő nap visszaindúltunk — nem is nagy sajnálatomra, mert megúntam már, hogy semmit se láthatok, vagy legalább nem lőhetek s az oláhokat egyre puskázni hallom; s ezenkívül — habár B. gróf étel és ital dolgában a legfényesebben s a legnagyobb vendégszeretettel látott is el, de ágyam épen nem rózsákból, hanem bolhákból volt vetve s a közöttük töltött három éj alatt olly pettyessé váltam mint egy leopárd s egyetlen nyugalmas órát nem aludtam. Útközben hazafelé őzekre hajtattunk s egy öreg puskásnak meg volt hagyva, hogy engem jó helyre állítson fel. 0 azonban 22*