Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-30 / 21. szám

334 Ezzel Bessy Bedlamot mentünk megtekinteni — s na hiszen szép egy látvány is volt ez ! Félszemű, bögöfejü, juhnyakú, lúdtestü s kurta patkányfarkú dög állt előttünk; szügye azonban, lapoczkái és lábai olly hatalmasak valának s öreg barátom ollyannak találta, „mintha csak mondva építették volna s az építész olly sok időt fordított volna a lábakra és lapoczkákra, hogy a felső részt elhamarkodva volt bevégezni kénytelen." — Ráadásúl, vak szeme fölött még füle is lógott; s én, miután szemügyre vettem volt, azon örvendetes meggyőződésre jöttem , hogy ha nem is a legszebb, de mindenesetre a legfeltűnőbb ponyt küldöm az indúló pontra. Ezután a jockey vei ismerkedtünk meg s ha már a kancza külseje meglepő volt, a lovaré még meglepőbbnek bizonyult. Tizenkilencz éves volt, de ötven éves kis embernek látszott. Roppant horgas orrú arczán valami zsidószerü ömlött el s midőn egy kérdésemre felelve hozzám fordúlt, azon felfedezésre jöttem, hogy, mint a kancza, ö is félszemű. De aztán millyen volt jó szeme! Sokért nem maradtam volna e ficzkó társaságában, mert éreztem, hogy ha ez a szem rajtam függ, legtitkosabb gondolataimat csak úgy látja, mintha homlokomra volnának írva. Az istállóból távozva, öreg barátom súgá, hogy „ló és lovar legalább összeillenek." Sajnálta ugyan , hogy bele ártottam magamat, de szerinte annyiban még is okosan cselekedtem, hogy feltétlenül az idomárra biztam a dolgot. Mi a kanczát illeti, versenytagjai úgymond mind jók ugyan, de legjobb a feje meg a farka, mert a ki ezeket látja, tovább aztán nem is nézi, pedig hát nem létezett ló, melly fején vagy farkán futott volna. Egy azonban tisztán állott, az t. i. hogy ha a kanczának nagy és ocsmány is a feje, de hordásához nagy erővel bír, mert habár csak tizennégy markos is, de elég erősnek látszott, hogy 12 stone-nal menjen Anglia bármelly falkája után — s hátulsó lapoczkáiról ítélve roppant lépésiinek kellett lennie. Tíz órakor a megmérés jelentékeny ünnepélye folyt le a fogadó udvarán s valóban érdemes volt volna száz mértföldröl ide utazni, látására a szép kis állatoknak, mellyek egyenként lejtettek a mércze alá. Hangos hahota hirdeté Bessy Bedlam megjelenését, midőn lefelé előre nyújtott roppant fejével, balszemén kerek börellenzövel s felkunkorodó póstasíp farkával kijött az istállóból. A versenyjegyző bizton hitte, hogy nem fog a mércze alatt elmehetni s még is elment. Jól láttam, hogy idomárjára nézve aggályos egy pillanat volt ez, ki a mérczéhez vezetékkor ^em akarta a lovat más kézre bízni; pár éles szóval riadt a lóra s ez csendesen megsüppedt kissé, midőn a mércze elsímúlt gerincze fölött. Öreg barátom feszülten nézte a történőket s bár nem tett kifogást, de szeme szögletéből ollyat hunyorított reám, mi kötetekkel ért fel. A műtétnek háromszor kellett ismételtetni, mielőtt a jegyző Bessyt elfogadottnak nyilvánítá; s ekkor a Belper kancza tulajdonosa 50 fontban fogadást ajánlott, hogy ha rá bizzák a njérést, Bessy Bedlam a 14 m. 1 vonalt megüti. Tizenkét órakor a gyepre mentünk ki, melly a várostól fél mértföldnyire feküdt. Először Mr. Cox különfogadása ment végbe s elég mulatságos volt ugyan, de veszekedéssel végződött. A nézők egy ideiglenes nagy deszkaállványon foglaltak helyet; én azonban, hogy a patkóalakú pályatéren a versenyt elejétől végig láthassam, egy ponyt bérlettem; egy órakor nyergelésre csengettek s óranegyeddel később az indító az indulópontra vezette a lovakat. Bessy Bedlam lovarának színe egészen fekete volt.