Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-30 / 21. szám

328 reiket találták s teremték híres vadásztanyáikat. Ez a vidék az, hol Raveaux, Chaulgneso Fontaine de la Vache és la Berterie roppant erdőségeiben „A moi morván" és „Rallie Bourgogne" (az általuk használt mottók után hivatván igy) hírhedt „vautraits-i", azaz vadkanfalkái reggeltől estig követék keménybőrü vadjukat, igen is dúsan jutalmazva levén üldözésükért, ha este felé a hallali örömtelt hangjai hirdeték, hogy a napot nem hiába töltötték el. Nem is tréfa ám — mint alkalmilag elbeszélendem — sem embernek, se lónak egy egész hosszú napon át nyargalni Nivernais vadászterein, hol, valamint a közel Bourbonnaisban, bámulatos terjedelmű mély és sürü erdők vannak, mellyek néhol csaknem megszakadás nélkül egész az auvergnei hegységig érnek majdnem száz mértföldnyi kiterjedésben. Ezen erdők nagy része kincstári vagy koronái tulajdonok és féltékenyen fentartvák jelen állapotukban, nemcsak a tüzelő anyag okáért, hanem — a császárnak mint polgári mérnöknek úgyszólván személyes elméletéhez képest — a vizáradások elleni hatalmas védszerekül. Mert úgy találták, hogy bárhol mezteleníttettek el a folyók közelében levő bérezek : amazok tuláradásai, a lezuhanó vizek elleni bármiféle gát hiányában, gyakoriabbak, rögtönebbek és pusztitóbbakká váltak. Ezen koronái javak mellett azonfölül a nevezett két régi tartományból alakított megye községei is roppant erdőségekkel birnak, mellyek többnyire menttek a fejszétől. Végre több birtok esetleg kikerülte az örökségek felosztását rendelő törvények hatását, maradván egyetlen tulajdonos kezei közt. Mindezen egyesült kedvező körülmények a nivernaisi vadásztéreket régi hirük megőrzésére képesítették sokkal nagyobb mértékben, mint Franeziaország bármelly más vidékét (a Saintonget talán kivéve), sőt legközelebb régi fényüket is már-már visszaszerezték. Azokon felül, mellyeket d'Osmond és d'Anchald grófok és de Bourgoing báró s többek saját falkáiknak nevezhetnek, la Bertrange név alatt egy közfalka is létesíttetett, mellynek működésére a vidék egy nagy része biztosítva lön. Ezen társult vadászok évenkint 12000 frtot fizetnek a kincstári és községi erdőségekben gyakrorolt vadászati jogaikért, melly erdőségekhez hozzátéve saját és .szomszédjaik birtokait, minden irányban körülbelül 50—60 mértföldnyi vadásztérrel birnak. Ez hihetlennek tetszik, de okvetlen szükséges illy terjedelemmel rendelkezni folytonos vadkanvadászatoknál, mert ez az állat sem hosszú, sem folytonos zaklatást nem tür, sőt gyakran fölriasztatván és háboríttatván fekhelyében, száz mértföldnyire is képes eltávozni, vagy a vadászatra nézve elérhetlen rengetegek és hegyekbe menekülni. A fenemlített magánbirtokok bájos szélein, épen egy nyilt és hullámzatos, vá- * logatott szépséggel és nyugalmassággal kínálkozó vidék hátterében épített nemrég Franeziaország egyik legnemesebb nevü és fejedelmi vagyonú fia — d'Osmond Rainulphe gróf— egy a maga nemében, akár hazáját akár más országot vesszük, egyetlen vadásztanyát, mellynek neve La Vénerie. Ezen vadászszékhely körülbelül 1G mértföldnyire esik a Páris-Lyoni vasútvonal egyik ágának La Chanté-sur Loire nevü állomásától (mintegy öt órányira a fővárostól és valami négy mértföldnyire Cháteauneuf falutól). A mint ezen helységből jövet a Chamary versenytéren áthajtottunk, először is a nagyobb kastély ötlik szembe (mert kettő van) és a nyúlánk falusi torony, melly az istállók és ebólak helyét jelzi.