Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-20 / 20. szám

315 man" valami különös ügyben kiván velem szólani és künn vár. Jöjjön be, mondám, ezzel a vezérczikk olvasásába fogtam s egészen bele mélyedtem, midőn a gentleman, a helybeli törvényhatóság szolgája, belép s a szokott közhelyü boesánatkérések után idéző levelet nyújt át, jelennék meg jövő csütörtökön a törvényszék előtt s felelnék az ellenem emelt vádra, melly szerint a múlt vasárnap ittas állapotban átugrattam a vámkorlátot, kijátszva ekként a vámfizetést, aztán a gyalogúton hanyatthomlok vágtattam több életet veszélynek téve ki, jelesül az esernyös öreg asszonyságét, a két Simpkinson lányasszonyét s a gondjukra bízott két gyermekét, mellyek esetleg épen a „Méh" szerkesztőjének reményteljes ivadékai. Ezzel legalább a vezérczikk döfő hangja meg volt fejtve. Tudva, hogy öreg barátom tanúskodása egészen ki fog menteni, az idézéssel nem sokat törődtem ; hanem akkor „sáppadt el arczom", midőn a végzetteljes külsejü levelet vettem kezembe s a pecséten az öreg nábob czimerét ismertem meg. Tartalma hasonló volt gyakran hallott indiai kalandjaihoz : éles, rövid és döntő; s miután a levél nem sok helyet foglal el, megörvendeztetem vele az olvasót. Chunee Villa, május — 184—. Sir, — (Azelőtt soha se voltam kevesebb, mint „Dear Sir", sőt alkalmilag „My dear Sir" —) Fogadja tőlem mint világban forgott embertől a jó tanácsot, hogy legközelebb , ha ismót versenyt fog lovagolni, erre alkalmasabb napot, kevésbé népes pályát és méltóbb ellenfelet válasszon. Szegény lányom idegei a múlt vasárnapi botrányos jelenet látásán oly rázkódást szenvedtek, hogy azóta szobáját nem hagyhatja el. Üdvözletét küldi általam s azon kérelmét, hogy ne fárassza magát többé egy pony keresésével részére , miután a hét végével Cheltenhambe megyünk , hol a nyugalom és teljes hely változás remélem helyre fogja hozni idegeit. E levélre nem kell válasz. Tisztelettel vagyok s a t. s a t. Azonnal öreg barátomhoz indúltam a hetilappal, a levéllel s az idézéssel zsebemben, hogy a teendőkről tanácskozzunk. Az idézést egyszerűen félre tette: ezzel, úgymond, kevés bajunk lesz. A hetilap vezérczikke csak az volt szerinte, mi egy olly „vén szamártól", minő a „Méh" szerkesztője, várható ; az öreg Mullagatawny levelét pedig azzal a megjegyzéssel adta vissza: „Na, e versenyből ki vagy törülve, öcsém!" — S tekintve a fölöttem tornyosuló vészt, jól töltöttem el a napot, mert néhány jó lovas ismerősünk szólt be a valódi tényállás megtudása végett s az alkonyat jól beállt már, midőn társaságunk a terebélyes gesztenyefa alól szétoszlott. A nap hősei természetesen én és a kis kanczám valánk s Evening Starra nézve jobb lett volna, ha magának tartja ugró képességét, mert e délután ugyancsak meghajtottuk őt s ugrattuk minden akadályon át, a mi csak a gazdaság körül sövény vagy korlát alakjában előfordúlt. Mindenki rendre megülte, nem gondolva vele, akar-e ragadni vagy sem. Egyszer meg is kisérlette ezt, de az enyémnél erösebb karok rögtön leigázták s ugrania kellett, míg a veríték szakadt róla. Mit mondott volna a szegény gyönge mellű lady, ha látja mint bánnak kedvenezével e délután ! Csütörtökön reggel öreg barátommal ellovagoltunk a törvényszék helyére. Öregem csak azon aggódott, hogy Bung- lesz az esküdtek elnöke, egy gazdag serfőző és birtokos, kinek vele sok baja és vitája volt a miatt, hogy agaraival gyakrabban bement Bung telkeire. A törvényszék tizenkét órakor ült össze s két-három tárgy után az én ügyem került sorra. Vásári nap lévén, sok vidékbeli bérlő és farmer jelent meg