Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-10 / 19. szám

304 után se riasztja vissza a vincennensi és berni czéllövészetek hősét. Tudja ő, hogy mindenben van partié et revanche s bízik benne, hogy szent Hubert segélyével még sikert fog aratni. Élet az anstráliai cserjében. (Folytatás.) Egy cserjészö társaság legjobb ha három tagból áll, de, különös, habár ketten esztendőkig jó egyetértésben s jó indulattal elvannak együtt, hármat ritkán találunk sokáig együtt Austráliában. Ha mégis három jó ember, a ki ugyanazon állapotban van — például, se nem kézi munkája vagy üzlete után élő ember, hanem ollyan, a ki tud is, s a míg szabadsága engedi, szeret is bánni a puskával —- ha, mondom, bárom illy ember csatlakozik s komoly szándékkal indúl el egy-két évre, bizonyos vagyok benne, nem fogja megbánni; s nem tudom, ha nem tartanák-e helyzetüket csak olly előnyösnek, mint a városi ember, ki jó, gazdag keresettel dicsekszik; mert, ha a haszon nem is valami nagy, de a költség is kevés ám, s hacsak erszényén nem szakad rés, a mi ugyan igen gyakran megesik, midőn tizenkét havi fáradságos keresetével táskájában, beállít a városba, még félre is tehet valamit. Képzeljük hát, hogy a két vagy három tagból álló csapat marczius végével künn van tanyáján, jó, derék sátorral s elegendő készlettel fölszerelve. Jó lesz e tanyát egy mfldnyire vagy nem sokkal messzebb valamelly állomástól felütni, már csak azért is, hogy kényelmesebben lehessen egy kis lisztet, dohányt, teát, czukrot meg sót vásárolni, ha nem igen jól megy a dolog — az élelmi szerek szükségesek csak a sátorban, mert húsról a puskának kell gondoskodni. A liszt s. a. t. igaz, hogy drágább a cserjében, de mégis czélszerübb azt ott valamelly állomáson vásárolni, mint a városból felhurczolni. Marczius vége legalkalmasabb idő tanyát ütni, mert ekkor a nyár heve már elmúlt, a téli eső még be nem köszönt, s az útak jó karban vannak. Télen a síkság nagy része víz alá kerül s nem járható. Azonkívül ekkoriban van épen a kenguru ideje, s búsával jó szolgálatot tehet a sátornak télire, ha a csapat távolabb tanyáznék valamelly piacztól, a hol azt eladhatná. A kenguru-vadászat elég munkát ad september végéig, s ha a piacz számára lőnek, a téli hónapokban, a kacsázást kivéve, nem is vadásznak egyebet. Ha nem a piacz számára dolgoznak, egy jó lövéssel szereznek annyit, a mennyi élelmökre szükséges; de ha a csapat valamelly piacz közelében táborozik, akkor a kengurut tőrbe kell fogni, vagy olly módon lőni, hogy az erdőn sorba állított vadászok felé hajtják. Akár így, akár úgy, lóra lesz szükség, úgy bajtásnál mint az elejtett vad hazahozásánál ; de miután e ló a sátor körül bőven megtalálja élelmét, csak is annyi költséget okoz, a mennyibe megvétele került. Vén gebe is megteszi, illyet pedig ama vidék bármelly állomásán 50 frtért kapni. A cserje vadjaira — szalonka, fürj és kacsára — legalkalmasabb egy kitartó vizsla, azonkívül a sátor őrzésére egy jó buli-terrier — ez a kengurut is fogja hajtani. Pajtása után legközelebb áll a cserjészhez kutyája, de bajos volna megmondani, a cserjében mellyik fajta a legáltalánosabb. Mindenik cserjész hoz magával egykettőt, a milly fajtát legjobbnak gondol; s minthogy a keresztezésre semmi gondot sem fordít-