Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-10 / 19. szám

299 volt (bár gyakran iszonyú dübös és nagy zsarnok házi körében) s mindig örült, ha vetődött hozzá valaki egy pohár borra és egy szivarra, ki aztán türelmesen végig hallgatta tigriskalandjait s este elwhistezett vele. Lánya szép, vidám, élénk lányka volt, kissé talán szeles is s nagyon szeretett lovagolni egy vén inas kíséretében ; de legújabban szerettem benne azt, hogy nyíltan kimondta gondolatait, nem törődve azzal, ha sértők-e vagy sem ? Gyaki'an megfordúltam a vén nábob házánál s természetesen sokat forgolódtam leánya körül is, míg végre elég hiú valék magamnak azzal hízelegni, hogy a mint a regényírók mondják : „nem éper. közönyös vagyok előtte." Ezenkívül az is eszemben járt, hogy Chunee Villa (a mint a nábob kastélyát nevezték), egy feketeszemű szép leány és egy lak rúpia (falusi ártatlan hitünk szerint a legkevesebb, mit atyja, az indiai táborozások alatt összeszedhetett) együtt nagyon jól Összeillenének. Öreg barátommal — ki noha nőtelen volt, de azért minket fiatalokat párosítani buzgón igyekezett — tanácskozván e dologról, ő biztatott, hogy ne bocsássam ki a kedvező esélyt; s hallván felöle, hogy a lányka pompásan lovagol, remek fogásként ajánlotta, szereznék számára egy csendes hölgyparipát, nyargalnék át ezen hozzája s ha tetszenék neki, mi igen valószinü, nyitnám meg a hadjáratot a kérelemmel, hogy ajándékkép fogadja el tőlem. Hogy a kis sárga tetszeni fog neki, erről biztos valék; s habár a név nem is határoz, azt gondolám, hogy van valami gyöngéd és hölgyszerü a névben, melyet én és az állatorvos adtunk a kanczának, nevezvén ezt The Evening Star-nak. Tervemet jól kifőztem s ez abból állt, hogy következő vasárnap reggel átlovagolok a kis kanczán az öreg nábobhoz; vele és leányával templomba megyek, vagy — s ez még jobb — csak lányával, ha őt magát köszvénybántalmai szobába zárnák; délután kényszerítem , hogy a sárgát tőlem ajándékkép fogadja el, melly habár részemről nem is önérdektelen, de végre mégis csak el lesz fogadva s ha aztán jól megy a dolog — ej haj ! lesz feleség s hozzá egy lak rúpia! A mint így jövőm kilátásaival elámolyogtam, egész barátságos hajlamot éreztem Mr. Cox iránt, hogy szerencsém e lépcsőfokának birtokába juttatott s elhatároztam magamban, hogy ha a dolog jól üt ki, a mit teljes bittel reméllék, hálámat szépen fogom iránta tanúsítani. A fiatalság természetesen türelmetlen s már valóban azt hittem, hogy az a vasárnap soha se jő el (szerdai napon vettem volt a kanczát.) Olvasóm kérdi talán mért nem lovagoltam át azonnal s talán ez is lett volna a dolog gavallérosabb módja; de be kell vallanom, hogy kissé önző voltam biz én s öreg szövetséges barátommal akartain elébb tanácskozni s ha ez gondolná, hogy az Evening Star a Hollerton Cupra jó esélyekkel bírhatna , úgy az járt eszemben, hogy a nábob leányának azon fenntartással adom át a sárgát, hogy elébb a Cupért futtatom s ha nyer, annál nagyobb lesz az értéke. Milly könnyű szerrel s milly szép színekkel festjük ki fiatalkori terveinket, milly rózsaszínben mosolyognak ezek előttünk , míg valamely előre nem látott esetleg szétszórja, mint a szél a pelyvát! A vasárnap végre elérkezett; nyájas regg viradt fel ama felfrissítő nyugalommal, melly az angol sabbathot olly sajátszerüen jellemzi. A mint hálószobám ablakát feltártam, az egész természet pihenni látszott. A közeli bokrokról rigófüttyök hangzottak; az ablakom fölötti fészek fecskepárja sebesen repdesett alá s fél; a