Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-10 / 19. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfő, julius 10. 10. sz. Kilenczedik évfolyam 1865. Anglia legjobb tizennégy markosa. (Angol sportvázlat.) i. Közmondás volt koromban, hogy „Angliában csak egy legjobb ló, legjobb kutya és legjobb puska van, s mindenki a magáét tartja annak." Habár e mondatban sok rejlő igazság van is, kissé merésznek tűnhetik fel azon állításom, hogy egyszer életemben (igaz, mindössze csak 24 óráig), én is szerencsés birtokosa voltam Anglia legjobb tizennégy markos lovának, melly egy nap három versenyt nyeri; nekem, megvervén az Angliában akkoriban legjobbnak tartott ponykat s azután két éven át bejárva az országot, besepert minden díjat, melly a hozzá hasonló nagyságú lovak számára volt kitűzve. Olvasóm alkalmasint kérdezni fogja, hogy ha illy kincsre tehettem szert, miért váltam meg tőle ? E kérdésre a választ megtalálja, ha a következő történetet végig olvasni szíveskedik. Sok év előtt egy júniusvégi estén a Birmingham és Leicester között járó gyors, kocsin a félváros, félfalu Hollertonba értem, hol a következő napon évi népünnep és ponyverseny volt tartandó. Akkoron még a tizennégy marok alatti lovak versenyei sűrűbbek és divatosabbak valának Angliában, mint ez idő szerint s habár ponyversenyeknek neveztettek, egészen másszerü állatok vettek részt bennük, mint a minők a pony nevezet alatt értendők; mert akárhány kis termetű, jó vérű és jól idomított versenylovat láttam a galloway stakesért menni, mellynek nem volt egyéb baja, csakhogy nem nőtt elég magasra. Illy versenyeknek leghíresebb gyepe volt akkor Hollerton; s a 25 sov. értékű „Hollerton Oup" 10 sov. téttel Angliának legjobb tizenkét tizenöt szép kis versenylovacskáját hozta gyakran az induló oszlop elé, melylyel a távolságot (jóformán ugyanazt, melly a Derbyé) négy percznél kevesebb idö alatt tették hátra. E vidéki versenyecskék jó mulatságéi szolgáltak a környék lakóinak, kik e nélkül talán soha életükben se láttak volna versenyt; összehozták a