Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-06-30 / 18. szám

288 Egy fogadás a sivatagban. A franczia „Le Sport" czimü lap Kairóból levelet kapott Habib bey, Halim herczeg titkárától, melly egy angol és egy arab ló közötti versenyről tevén jelentést, hivatalos okmányokkal van támogatva és érdekes adatul szolgál azon kérdés eldön­téséhez, vájjon az arab vagy angol lónak itélendő-e az elsőség a vér és faj nemes tulajdonainak összegét tekintve? Lesseps Ferdinánd neve s az említett okmányok némi hivatalos szint kölcsönöznek az egész ügynek, mellyet ez okmányok alapján íme elmondandók vagyunk. Lesseps megtudván, hogy Halim herczeg Bulbeis és Ouady között gazellákra vadász, f. é. május 18-án lóháton fölkeresésére indult. A herczeg körülményesen elmondá neki a vadászatokat, mellyeket a napokban tett s kívánta, hogy irásba foglalja a közte és Ross'úr között egy arab s egy angol lóra tett fogadás eredményét. A fogadás föltételei voltak: hogy az angol ló ugyanazt fogja véghez vinni a sivatagbeli gazel-vadászaton, mit az arab ló. A vadászat hét na­pig tarthat, s ha ez idő alatt valamellyik ló elhull, a túlélő lesz a nyertes. Ha mind a két ló elhull, Ross úr az nap kapja meg a fogadás összegét. Ez összeg 100 font volt Ross úr részéről, 1000 font a herczeg részéről, azaz, hogy 10 : 1 ellen. Ross egy Beechnut nevü öt éves sárga kanczát választott, melly hét hóval ezelőtt hozatott Angliából. Ülte Tompson. A herczeg egy A 1 c i s s i nevü, két év előtt lbn Mougit, a roualláhk seikje által Syriából hozatott lovat választott. Faja az Abou-Argoub törzséből való, szőre szürke s Ouled Ali törzsénél hágóménül szolgált. Ülte maga a herczeg. Tompson, az angol ló lovasa, több tanú jelenlétében a fogadásbeli vadászatot így adja elő : A Kairó melletti Choubrah nevü palotából 1865. május 14-én, vasárnap délutáni 4 órakor indúltunk. Egy a más oldalán rövid vágtatással haladtunk körülbelül öt negyed óra hosszant, Haft Abouzir városáig. Kanczám jó állapotban volt, az estve jóizüen evett. Éjjen át a tanyán ugyanazon ellátásban részesült, mint a herczegé. Hétfőn, 15 ikén napkeltekor (5'/ 2 órakor) indultunk. A két ló együtt haladt lépésben öt óra hosszant. A kancza nagyon nyugtalan volt. 11 óra felé gazellára buk­kantunk. Vágtatni kezdtünk. A vad öt perez alatt a sólymok és kopók által elfoga­tott. 11% órakor rövid vágtatva mentünk a tanyára. Másfél órai illy iramban men­vén az arab s közbe közbe ügetvén a kancza, a két vállalkozó maga maradt, elté­vedvén a sivatagon, a kancza ingadozni kezdett. A' herczeg figyelmeztetett, hogy a kancza eldőlni készül, én leszálltam; a herczeg megállítá lovát; és a kancza alighogy néhány lépést tett, fáradtságtól kimerülten levágta magát s minden eröködésem da­czára nem sikerült többé lábra állítani, pedig bukását semmiféle akadály nem okozta. A herczeg clindúlt lován, hogy a tanyára hírt vigyen és Ross úr lovászát elö­híjja; de nem tudván a tanyára találni, húsz perez múlva visszajött. A kancza még lélekzett. Látván, hogy erőlködésünk feltámasztására sikeretlenek, levettük róla a

Next

/
Thumbnails
Contents