Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-20 / 2. szám

.20 Károlyi Gábor és Tibor grófok Spanyol honból, pár havi múlatás után, a múlt ősz végén Marseillesbe s onnan Tangiersbe mentek át s utazásuk egyik czéljául a vadászatot tűzvén ki, haladék nélkül belebb — Algéria bensejébe haladtak. Van ugyan reményünk közvetlen lapunk számára küldendő részletes tudósítást is közölhetni az ifjú grófok afrikai vadász élményeikről: addig is azonban legyen szabad (kimélytelenség nélkül) Tibor grófnak december derekán irt s felolvasni hallott leveléből néhány adatot ide jegyezhetni. „Algériai utunk folytonos és változatos vadászat. Minap igen sikerült vaddisznóvadászatunk volt Milianahban, mellyet a szép eredményén kivül már a látványosság is rendkívül érdekessé lett. Hajnalhasadás előtt indultunk, lóháton hatvanan s ezek közt tizen európaiak, a többi arab Zaid, mind gyönyörű arab méneken, arany és ezüsttel kivert nyeregszerszámokkal; valódi keleti kép. A hajtók, számra négyszázan, már helyükön s fegyverrel ellátva voltak, azon esetre ha oroszlyán vagy párducz kerülne a hajtásba. Alig kezdődött meg ez s a hajtók jelző zajongása figyelmeztetett, hogy vadkan van előttük. Rögtön azon irányba vágtattam a kölcsön kapott derék arab ménen, mellynek gyorsasága képessé tett, hogy bárkit megelőzhessek. Mintegy kétszáz lépésnyiről megláttam a roppant nagyságú s most felbőszült vadkant, a mint ép egy arab lovasra rohant s csattogó agyarával a ló hasát egészen felhasította. E szörnyű látvány perezre lefoglalta figyelmem, — ezalatt a vadkan eltűnt a bozótban s én árkon bokron át utána vágtattam. Egyszerre hallom a hajtók jelző ordítását, arra tartok s két sápadt és elképedt arab előtt húsz lépésnyire látom a támadni készülő s óriási mérvű állatot. Lovam is megpillantván ezt, ágaskodni kezd s én vadászhevély által ragadva, a helyett hogy csendesíteném, felállók a kengyelben, czélba veszem, első golyóm lapoczkájába vág, a másik gerinczét zúzza szét s a kan felhömpölyög." „E szerencsés eredmény annyira felfokozta szenvedélyemet, hogy e napnak majd minden vaddisznó ejtésében részt vettem s ha a sor túlsó végén valék is, lovam sebességével időre érkeztem oda. A vadkanvadászat e neme gyönyörű; a vidék dombos hegyes, az erdő sürü, de nem szálas, csak cserjés, bokros, csalitos — s a legroszabb helyeken, hol mi kényes angol paripáinkat lépést is féltenénk, ezekkel a kis arab lovakkal sebes vágtatva mehetünk. Négy lovat fárasztottam ki reggeli hat órától délutáni ötig, mikor is a vadászat eredménye gyanánt ti vaddisznó, 1 hiúz, 2 hyéna és 3 sakál feküdt előttünk." „Legközelebb még szebb eredményre van kilátásunk s a hires Bombonnel társaságában megyünk oroszlyán- és párducz vadászatra, mellyröl alkalmilag a „Vadászlap" szerkesztőjét tudósítandom s. a. t." Á puska-pattai ityúk alkalmazása tigris vadászaton. A pattantyúk alkalmazásáról (mert így nevezhetjük a puskából lőtt golyókat is, mellyeknek ürege szétrobbantó szerrel van meg töltve), következőkép ír egy keletindiai vadász: A pattantyúk használatánál óvatosságra kell figyelmeztetnem a vadászokat, kivált a kik az indiai vadászatokban ujonezok — nem mintha nem tartanám a pattan-