Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-20 / 2. szám

.21 tyúk pusztító hatását rendkívülinek, hanem mert attól tartok, hogy mégis nagyon sokat számítanak közvetlen halálos hatására s ebbe bizakodva kelletinél jobban koczkáztatják életöket. Nem akarom most a versenygö pattantyúk viszonlagos előnyeit vitatni — akármi módon vannak azok szerkesztve, elég halálosak, csak jól pattanjanak szét: äZRZ 81Z A-féle pattantyú, mellynek bizonyos súlya s bizonyos robbantó tölteléke van, szintoly halálos mint a B-féle pattantyú, mellynek ugyanaz a súlya s ugyanannyi a robbantó tölteléke s hasonló körülmények között robban szét. Mindenkinek lelkére kivánom kötni, hogy egy fenevad, tigris vagy párducz, ha jó helyen találta is a pattantyú, még tetemes bajt bir okozni a vadásznak, a ki elbizakodva nem eléggé védett helyzetet választott. A következő események szolgáljanak állításom igazolásául s egyszersmind figyelmeztetésül úgy az öreg mint az ujoncz vadászoknak. Néhány napja levelet kaptam az első rendű vadásztól, ki most S a u g o r-ban lakik, kinek tapasztalása, gazdag, Ítélete s idegei megbízhatók. Ez pattantyúval lőtt egy tigrisre — s a pattantyú keresztül fúródott testén, a nélkül hogy szétrobbant volna Ritka eset, az igaz, de mégis elöfordúl. Most meg közlöm T. T. C. levelének kivonatát, melly Jubbulpoor-tól 13 mértföldnyire északra kelt. Ót jól ismerik az egész vidéken. Elefántja nincs, gyalog pedig szembe nem szállhat a tigrissel, mert nem támaszkodhatik sem hivatalra, sem nyugdíjra, sem özvegy alapítványra, s kezére, fejére szüksége van, ha meg akar élni; ennélfogva T. T. C. a fákba veti reményét. Hidegvérű s kitűnő vadász; kúpos golyói, mellyeket használ, nem birnak meg sok robbanó tölteléket. Ezt irja nekem : „Egy fán ültem, épen egy keskeny szakadék fölött. A nőstény-tigris nem volt távolabb 25 yard-nál, midőn golyóm vállon találta. Lefordúlt s minden életjel nélkül hevert legalább egy fél perczig; ekkor aztán egy rettentőt ordított. Bőgését megszakítottam egy második golyóval, mire azon fa alá rohant, a mellyen ültem, aztán neki indúlt a partnak. Ott még sokáig fészkelődött, mig végre egy harmadik tömör golyóm végkép lecsendesítette. Tetemét megvizsgálván, kiderült, hogy az első pattyantyú szétzúzta lapoczkáját, aztán szétrobbanva eltépte máját, és szörnyen megrongálta beleit, a hol három darabját leltem a pattantyúnak. A második pattantyú szó szerint szétzúzta alsó álkapcsát; a pattantyúnak s fogainak szétvetett darabjait szanaszét találtam a helyen, hol elesett volt. A tömör golyó áttörte egyik bordáját, átfúródott a szembe fekvő lapoczkán s közvetlen a bőr alatt állapodott meg. Kétségkívül, az illy pattantyú megteszi a magáét; zúznak, és széttépik az állat életereit." Tegnap, mintegy négy mértföldnyire lakásomtól, egy párducz leterített egy fiatal bivalyt. A shikari-m (legényem) déltájban értesített róla, s délután kinyargaltam a helyszínére. En is fára másztam. Csak egy elefántom van, mellyel már több izben majd megjártam, hirtelen szemközt hozván a fenevaddal. Azt mondták hogy a párducz a sürü erdős partokra húzódott s nem lehetett egyebet tenni, mint csendesen bevárni, ha visszatér-e a lakomához. Ott lestem sötét estig, puskám csöve egyre a tetemre irányozva. Egyszerre a bokrok'közt jobbra látom körvonalait egy állat hátának, melly körülbelöl tiz yardnyira tőlem az árok mentiben csúszott, olly csendesen, hogy még a haraszt sem zörrent meg. Előbb sakálnak tartottam, mig végre megpillantottam a