Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-20 / 14. szám

219 rásától fosztotta meg; lakossága száma, ttiéíly azelöú a

z egész megyének legalább is V

5-ét tette, részint kivándorlás, részint éhhalál által egy-harmadával csökkent. Legnagyobb részben egyesült görög hithez tartozó népe elég szorgalmas, mi már onnan is látszik, hogy a nyári s őszi idő nagy részét az alföldi élet learatásával s kicséplésével tölti, de azért saját munkáját sem hanyagolja el. Mivelt osztálya, melly leginkább lelkészekből áll, bizonyos ruthen törekvések daczára, jó hazafi érzelmű s megérdemli, hogy jövő sorsáról gondoskodjék az ország. Az imént nevezett Beszkid hegylánczolatból számos, az ország belsejébe futó, s a krajnyaí két folyót Ondavát és Laborczot bekísérő hegyvonal nő ki, melly hegyvonalak annyira keresztül kasul szegdelik e mostoha vidéket, mindenfelé keskeny szalag idomú völgyeket képezvén, mintha a természet csak mutatóul akarta volna alkotni a neki jutott csekély rónaságot. E hegy vonalaknak köszönheti a Krajnya 30 — 40 darabokból álló vaddisznó kondáit; ezeken vándorolnak be a szomszéd galicziai hegyekből e sertevadak, mellyeknek olly nagy tömegével alig húsz év óta ismerkedett meg, azelőtt csak imitt-amott mutatkozván egy-egy eltévedt, vagy féltékeny társától kiszorított vadkan. Okát ezen szerfeletti szaporodásnak keresik egy részt abban, hogy az 1863-iki zavarok óta igen csekély számmal osztogattatnak Galicziában fegyverengedélyek, más részt pedig, hogy a lombos erdőket mindinkább kiszorítván a tűlevelűek, s e szerint naprólnapra fogyván e vad tápláléka, azt másutt keresni kénytelen. Aggasztó jellemet is ölt már e kártékony vad olly nagy mérvű szaporodása azon roppant pusztítások miatt, mellyeket e kondák a szegény népség csekély terményein visznek végbe, s miknek csak a szolgabirák hivatalból rendezett vadászataikkal már úgy is vetnek némi gátot, ha azokat egy völgyből a másikba kergetik. Tartanak azonban sikeresebb vadászatokat is a krajnyai távolabb lakó ugyan, de vadász szenvedélyük kielégítése végett ott gyakrabban megforduló uri birtokosok, melly vadászatok nagyobb renddel, ügyességgel, különösen pedig tapasztalt erdészek és csapászok befolyásával történvén, rendesen szebb eredménynyel dicsekedhetnek. Ezek közt különös említést érdemel a feloszlott gróf Drugeth-Csáky vagyonközösség birtokaiban számos év óta Szirmay Pál ügyes vezetése alatt évenkint részvényekre adatni szokott, s legalább 3—4 napig tartó nagy vaddisznó-vadászat, hol néhány év előtt egy hajtásban tíz darab esett, mellyek közül a korán elhúnyt ritka jó vadász és bajtárs Ujházy Sándor egymaga ötöt lőtt. A krajnyai úri vadászok legkitűnőbbjei közé tartozik azonban a három gróf Sztáray deli lovagtestvér, kiknek mindegyike a tökéletes vadász minden jó tulajdonát : vadász szenvedélyt, kitartást, szakismeretet, lőügyességet, türelmet és vadkimélést öszpontosít magában. Számtalan a medve és vaddisznó, mellyet e három testvér biztos csöve ejte el, de különösen tüntette ki magát mult évben hidegvérüsége által Sztáray Victor, ki miután az előbb tőle félremenő iszonyatos kanmedvét két golyóval erősen megsebesítette volna; a bősz dühében egyenesen neki rohanó borzadalmas fenevadat öt lépésnyi távolságra várta be, hogy utolsó golyójával lábaihoz terítse. Mindezen, néha-néha szép eredménynyel jutalmazott vaddisznó vadászatok nem nyújtanak azonban biztos alapot, a bár nagy gonddal kicsapászott, vad kézrekeritésére.