Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-20 / 14. szám

218 ságút e város ritkán látott. Szent Hubertus pazarul osztá kegyeit irányunkbau; 16 napi fáradalmak után négy oroszlány esett fegyvereink tüzében, hallatlan szerencse követte lépteinket; mindazon külföldiek, kik eddigelé a sport e zenithjét akarták élvezni, üres kezekkel tértek haza. Jelenleg mi vagyunk a nap hősei, tenyerén hord az irányunkban fölötte szives és előzékeny lakosság, a napi sajtó hirdeti tetteinket, azon vagyunk, hogy megbecsültessük a magyar nevet. Csak 6000 frankra téve azon összeget, mellyet egy oroszlány évenként marhában megemészt (bár Gérard és Chassaing átlag 10,000 frankra becsüli) mi két arab néptörzsnek 24,000 frank évi adót kíméltünk meg s ez 480,000 frank tőkének ötszázalékos kamatját képviseli. Bizonyos az, hogy az arabok sok helyütt nagyobb adót fizetnek az oroszlányoknak, mint a kormánynak. Martius 20-ától april 16-áig, tehát nem egy egész hónap lefolyta alatt Chassaing 2 az arabok 3 Erdődy 2 én 2 összesen tehát , . 9 oroszlányt hoztunk Batna városába, beírván nevünket a városház erre tartott könyvébe s megkapván a franczia kormánytól az oroszlány ejtésért kitűzött díjakat. Egy hónap előtt még nem álmodók, hogy franczia kormány pénze fog megfordúlni kezeinkben; nem visszük mi el azt messze földre s bár honunk mostoha pénzviszonyai között ott is elég helye volna, Batna városában jótékony czélra fordítandjuk. Feltett szándékom volt e hó vége előtt hazatérni; dolgaim és kötelességeim már kívánnák hon létemet, de a halandó nem mindig ura mozdulatainak, kell hogy engedjen néha a körülmények parancsszavának s hajoljon szerencsétlen zsarolt családok kérelmeire. Néhány oroszlányt tudunk mége vidéken, mellyek naponként tizedelik az arabok nyájait, a zsaroltak reánk mint égből küldött mentőjeikre tekintenek, tőlünk várva megszabadításukat. Elhatároztuk tehát, hogy még május havát itt töltjük ; holnap indulunk vissza három hétre a hegyekbe; ha siker koronázná működéseinket, azt annak idején becses lapjával közlendem. Gr. Széchenyi Béla. Vaddisznóvadászat Zemplén megye Krajnyáján. Zemplén megye legészakibb fekvése, mintegy két főszolgabírói járás, mellyet a Szepes megyei Kárpátokból kifutó, s hazánkat Gácsországtól elválasztó „Beszkid" hegylánez vesz körül, Krajnya nevet visel, melly nevet országunk boldogabb korszakában, mielőtt még t. i. az ádámi egyenlőséget olly borzasztó fegyverrel terjesztő szegénység átalános hódítást tett volna, gúny gyanánt is használták. Alkalmat szolgáltatott erre e vidék éghajlati mostohasága, melly az őszit kivételes kis mennyiségben, a tengerit csak kerti dísznövény gyanánt, a burgonyát ellenben és zabot kizárólagos classicitással termi. A balsorsú Bach-féle rendszer óta, melly e szegény vidéket nagy számú pálinkaházai kényszerű megszüntetése által majdnem egyedüli jövedelmi fori