Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda, május 10. 13. sz. Kilenczedik évfolyam 1805. Oroszlány-vadászat az Atlas bérczein. ii. Az Aures hegyekben, az Ouled Abdiak határában, april 12-én 1865. Víg hangulatban, jó kedvüen irom e sorokat, — minden a mi környez, örülni látszik életének. Az afrikai nap jóttevő melege gyorsan olvasztja a bérezek csúcsain még fennmaradt havat, a tavaszi levegő villanyozó erejével csudásan hat gömbünk teremtményeire. Ha birnám Vajda Péter tollát vagy Markó ecsetjét, másoknak is az elragadtatásig élvezetessé tehetném mindazt, mi szemeim előtt elterül. Regényes völgykatlanban, kristálytiszta s helyenként zuhatagot képző morajló hegyipatak kanyarulatában ütöttük fel tanyánkat. Sürü erdőségek lepik el egyfelül e bájos vidéket, összeérő hegygerinczek és egybevágó völgyek által növelve annak színezetét, míg ellenükben bástyaalakú m,agas sziklafalak emelik délezeg ormaikat az égbolt tiszta kékébe, a sürü alnövényzet zöldje által még inkább lépvén az előtérbe. Előttünk egy tágas nyíláson a mező dús pázsittal benőve az erdő felé domborodik; a lanyha déli szellő tavaszi felhőket hajtva, sátorunk tetején édes hazánk lobogóit lengeti. Sorba állított lovaink kedvvel emésztik a hegyi füvek zamatos szénáját, víg nyerítéssel üdvözölve a hozzánk lóháton ellátogató arabokat. Öszvéreink, muláink és szamaraink feledve a kiállott hosszú utak s nagy terhek fáradalmait, szabadon bocsátva heverésznek, csipdesik á frissen hajtó bokrok csiráit, vagy a százados tölgyek kemény kérgéhez dörzsölődnek. Tűzhelyünkhöz kis távolságra néhány arab a napheve daczára burnusba takaródzva, keleti indolentiával élvezi az édes mitsem tevést, míg Ali szakácsunk a nagy tűz alól kikapart parázson forgatja nyársrahúzott pecsenyénket. Embereink más része a tűzhely körül csoportosúl s pipázva, csevegve, a kép élénkségét növeli. Boudouaou majmunk is napsugarak által melegített sziklán ülve, kinyújtott lábszárakkal néha néha oldalát kapargatja, sietve