Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-30 / 9. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. • » Csütörtök, marezins 30.' 0. sz. Kilenczedik évfolyam 1865. A gát- és akadályversenyekről. A gátverseüy azelőtt a síkversenyeknek mintegy függelékeül szolgált s nálunk és Németországban ez még ma is meglehetősen így van, míg a franczia s kivált az angol gyepeken meglehetősen kiment már a divatból, ritkán is s csak úgy fordul elő, ha ugyanazon napra akadályverseny is van kitűzve. A gátverseny egyébiránt nem is felel meg a kitűzött czélnak s óhajtandó, hogy minden gyepről mielébb kiküszöböltessék. Többnyire nyáron tartatik, midőn a talaj sokkal keményebb, hogy sem a bukó ló egész alkatában meg ne rendűijön s a rajtülő lovar nyak-, láb- vagy kéztörés veszélyének ne legyen kitéve. A távolság rendesen két mértföld, négy, öt, hat töredékeny vagy könnyen eldönthető gáttal, mellyet ha az első ló leterített, a többi ló csak átmegy a rézsen s a nézők rosz minőségű lovak közötti síkversenyt látnak, mert hiszen e versenyekre többnyire csak lejárt idős lovakat futtatnak, mellyek a síkversenyekben már minden esély lehetőségét vesztve, arra vannak kárhoztatva, hogy sövényugráláksal fejezzék be pályájukat. A gátversenyre szánt lovak ugyanazon bámásmódban részesülnek, mellyben a sík versenyekre idomított lovak, kivéve az ugrásokban való gyakorlást. Ha egyébként örömest ugrik a ló, ha a gát előtt nem haboz s ezt késedelem nélkül szöki át: felesleges azt e munkával fárasztani, s nincs egyébre szüksége mint a síkversenyidomításra. Megjegyzendő egyébiránt, hogy általában véve csak a vérló ugrik késedelem s idővesztés nélkül, mi fő dolog, mert ha haboz a ló, vagy az ugrásra i öszszedi magát: drága időt veszt A gyors ugró bir tehát a siker legtöbb esélyével. Nagy figyelem fordítandó arra, hogy a lovat ugratásra soha se gyakorolják kemény talajon, mellyen tagjai erős rázkódást szenvednek, mert e rázkódás fájdalmas érzést okoz s arra készti, hogy megtagadja azt a mit tőle kívánnak. Arra is kell ügyelni, hogy túl-