Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-30 / 9. szám

130 magasan ne ugorjék, mert ez is hiba, és gondosan megjavítandó rosz tulajdonság, miután az ugró ló feladata az, hogy szökésével minél hosszabb tért tegyen hátra. Az akadályversenyek mintegy harmincz év előtt — akkor kezdtek felkapni, midőn a nagy terhű három négy mértföldes sikverversenyeket megszüntették Angliában s rövid és könnyüterhü versenyeket állítottak helyükbe, két és három éves lovak számára. Szervezőik úgy okoskodtak, hogy ha négy öt mértföldes akadályversenyeket hoznak létre, meghatározott vagy a handicapokban legalább 12 stone teherrel: a lótenyésztők ösztönözve lesznek olly állatok kiállítására, mellyek illy távolságra és illy terhekre képesek legyenek s hogy a tenyésztésben való versenyzés — a már máihanyatló vadász- és katonaló tökéletesbedésére fog vezetni. Az első akadályversenyek Saint Albansban tartattak, hol a távolság eleinte négy mértföld volt egyenes irányban. Az induló- és a nyerpont kitüzetvén, a futóknak szabadságukban állt azt az utat választani, a melly belátásuk szerint lovaik gyorsaságához vagy ugró tehetségéhez képest legalkalmasabbnak látszott. Az akadályok többnyire olly nagyok valának, hogy a nyerponthoz két három lónál ritkán érhetett több. Azon időben, a ki e versenyeket vagy azoknak csak'egy részét is látni kívánta, kénytelen volt a futókat ugyanazon az úton és akadályokon át követni, vagy ha tehette, rövidre vágni. Megtörtént gyakran, hogy három-négy száz lovas sportsman jelent meg illy versenyekre s valóban szép látványt nyújtott a lovarok után vágtató tömeg, az irlandi lovak roppant ugrásai, a bukások, mellyek azonban az akadályok nagy szélessége és magassága daczára ritkán voltak életveszélyesek. A sport e neme csakhamar népszerűvé vált s így rendes pályatereket kezdtek szervezni, mellyen bizonyos számú nézőközönség a futás minden fordulatait szemmel kisérhette az állványról, míg mások magaslatokról s fákra mászva lehettek a verseny szemtanúi. A lovak terhei eleinte mind egyenlők voltak; ugyanazon okok azonban ugyanazon okozatot szültek. Mint a síkversenyekben, hol valamelly ló többszöri győzelme a többi versenyzőt elriasztá, úgy itt is handicapokat csináltak; e handicapok azonban nem a Jockey Club felügyelete s ellenőrsége alatt készülvén, a csalás gyakorivá kezdett válni. Lottery és Gaylad volt ama híres két akadályversenyló, melly több éven át minden díjat besepert s ezeknek tulajdonítható a handicaprendszernek e téren is megalapítása. Gaylad tizennégy font túlteherrel verte meg Chelmsfordot; Lottery pedig ugyanazon évben (1841) a liverpooli nagy akadályversenyt nyerte meg s 18 fonttal vitt többet, mint futó társai. E két ló győzelmei egész 1844-ig tartottak s ha ezen idő alatt nyert is más ló, ezt csak a handicapban rá mért kis tehernek köszönhette. E kis teherre való törekvés aztán csalásokra adott alkalmat, s habár ezek szigorú büntetésre találtak is, még sem lehetett gyakran ellenőrizni a jockeyk azon fogásait, midőn készakarva megálltak az akadály előtt, vagy valamelly zászlót szándékosan kerültek meg, csak hogy egy nagy díjért való handicapban lovaikra majd kis teher méressék. Az akadályversenyeket eleinte néhány lord és előkelő úr pártfogolta, nagy