Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

105 kisebb eból állott, s ennek tövében ezer színű kavicson csörgedezett a czement-martok közé szorított kristálytiszta patak. Ez utóbbi ólba záratnak el tavasszal s tartatnak legszigorúbb felügyelett alatt a szukák. A felügyeletet Jack Dickson a falkár viszi, ezen ugató, vonító, muzsikáló had főnöke, kit — a mai nap épen a nyúlkopók napja lévén, falkája közepette a kivonulás perczében találtunk. A falkamester nem okvetlen szükséges s igy a falkár ma nélküle indúlt a találkozóra. A falkánál tökéletesebb nem kívánható. A húsz pár harrier mindenike narancs és májszin foltokkal tarkázott fehér, egyenlő, gyors, erős kopó, melly ülve, állva, fekve, járva nem veszi le szemét Jack Dickson falkárról. Ez utóbbi közép termetű, izmos, piros ember; hideg mozdulatlan arcza erélyt és kitartást árúi el. Kiváló csínnal volt öltözve, mint bármelly gentlemanja Angliának. Skárlát felöltője az aranyzott gombokkal és sárga dámbőr nadrágja reá tapadva kiemelte erös termetét; barna viszhajlású fényes csizmáin hosszú aczélsarkantyú; nyakkendője feddhetlen fehér; fején magas fekete bársonysapka, oldalán kis rézkürt, kezében lovagostor. Bevártuk mig elindult a falkával, — aztán az ebólak belső szerkezetét vettem szemügyre. Mondjam-e, hogy itt is minden ragyog a tisztaságtól, minden az egyszerű de csinos izletesség bélyegét viseli magán, minden a czélszeruségre s az ebek egészségének jó fenntartására van számítva. Az udvarok lejtőre hajlanak lefelé a tisztaság végett; minden ajtó kifelé nyilik s igy a kirohanó kutyák nincsenek megsérülésnek kitéve; a deszkapadlózatot esős időjáráskor tört szénnel hintik be a nedvesség ellen; a fehérre meszelt falak félmagasságban tölgyfa lemezekkel vannak borítva s ezek mellett köröskörül a talajtól tiz újjnyira padok emelkednek, mellyek — lemosás és szárítás végett rúgók által lebocsáthatók s aztán naponkint friss szalmaalommal hintetnek be. A minden osztályon átvonúló fűtő cső tavasszal ősszel kellemes hévmérsékletet terjeszt; mig hidegebb időkben, rácsozattal elkerített nagy kályha melegíti fel a decemberi nap fagyos esőjében átázott kópékat, mellyeket — mihelyt megszáradtak, a whipek jól ledörzsölnek, hogy a sárnak piszoknak legkisebb nyomásé maradjon rajtuk. Visszatéret ismét az istállókhoz értünk s itt Henry mentegetődzött hogy elhágy, mert előre kell mennie, az akadályverseny terét kellvén megtekintenie; én úgymond nem sokára majd a társas kocsin követem őt, lovamat pedig rövidebb uton féken vezetik előre Lubenhamba, hol rendelkezésemre fog állani. Az istálló udvarba érve, ép akkor gördült elő a phaeton, mellyen házi gazdám az akadályversenytérre volt menendő. E sötétkék szinü, veres küllőjü s véghetlen könnyű kocsinak — valamint a két kis sötétpej ló szerszámzatának és befogása módjának elegantiája leirhatlan. Minden olly tökéletes, öszhangzatos, szinte művészi; még a hátsó bakon ülő két groom is — az első kocsisnak két ikerfia, egészen hasonló egymáshoz. A jó vérű szép lovak nagyon egyszerűen, épen nem czifrán voltak befogva; az egészen fekete szerszám könnyedén feküdte meg tagjaikat s nem fedte el a gyönyörűen kiemelkedő nyakat, mart s a lapoczkák játszi actióját. Mig én a fogatot vizsgálgattam, Henry öltözni ment s nem sokára vissza is jött egy hosszú felöltőben, melly úrlovar mezét (nagy fehér pettyes cseresnyeszin test és