Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

96 ujj) fedte. Kezet szorítva a phaétonba ült s a szép fogat ügetésének cadenziája rövid időn elenyészett a park mélyében. Visszamentem a cottagebe, hol a házi úr többi vendégeivel reggeliztem. A beszéd természetesen az akadályverseny s ennek főkedvencze Herod körül forgott, melly egy szomszéd bérlő lova, a mult vadászidényben nagyon feltűnt s nem rég pár versenyt nyert is. Fogadtak mellette, ellene, különböző esélyekre; aztán az előállott társas kocsira ültünk, mellynek négy nagy norfolki tigetöje hatalmas irammal vitt a hely szine felé. Gyönyörű octoberi nap volt. A mezőkön harmat ragyogott; a könnyű szellő hullatag faleveleket röpített; a csüngő gyapjús leicestershirei nagy juhok az út korlátaihoz tolúlva bámulták — Lubenham felé haladó szekerünket. Foxtont elhagyva, nem sokára megpillantok a kocsikkal, lovasokkal és gyalogokkal elborított versenytért. Oda érve, az előre küldött pony már ott várt s én reá ülve, legtöbb ugrásnál jelen lehettem. A majdnem köralakú versenytér fennsíkon volt kijelölve, mellynek lejtős oldalairól le az átugratandó patakhoz kellett nyargalni s aztán ivalakban több akadályon át a pálya ismét a lejtőre fel a patakon át vezetett, hogy itt újra ismételődjék. Ez mintegy negyedfél angol mértföldet tett. Mindjárt az első akadály egy roppant bullfinch volt, egy hat láb magas sürü sövény árokkal mögötte; a második és harmadik négy láb magas sövény árokkal előtte és mögötte; a negyedik három és fél láb magas kőfal, az ötödik ismét egy bullfinch, a hatodik szilárd korlát, a hetedik egy d o u b 1 e post and rail, az az negyedfél láb magas két szilárd korlát közt nyolcz láb széles sürü sövény s előtte és utána három lábnyi árok, annyira, hogy a lónak legalább tizennyolcz lábnyit kellett ugrani. A nyolczadik egy kettős árok; a kilenczedik két árok közötti sáncz; innen a meredek lejtőn le a patakhoz, melly tizennégy lábnyi szélességgel magas partok között a tizedik akadályt képezé; itt a pálya rögtön fordult s két kisebb sövényen át ismét a pataknak s fel a lejtőnek vitt. A tizennegyedik akadály már ismét a fennsíkon volt s túl ezen hosszú egyenes vonal nyúlt a nyerpontig, mellyen a lovak egész sebességüket kifejthették. Mindezen akadályokat kétszer, a patakot azonban négyszer kellett ugratni. Harmincz ló indult s dobogásuk alatt szinte rengett a föld. Az első builfinchet négy ló megtagadta, öt pedig lovasával együtt az árokba bukott, de kettő újra felült s folytatta a versenyt. A többi huszonegy két csapatra oszlottan bokrok mögé tünt el. Az első csapatot Herod vezette, utána négy öt lóhosszal Henry fehér pettyes cseresznyeszín mellényét láttam. A bokrok megül előbukkanva a rend ugyanaz volt; nyergeikben meghajolva a lovasok a két sövényen mind átkeltek; a kőfalnál egy ló vonakodott s más kettőnek ugrását gátolta, a többi átszökött. E ponton túl Borderer Herodhoz közeledni kezdett s teljes irammal mentek együtt a legveszélyesebb akadályok egyikének a double post and rai l-nek s felségesen ugrották át. Utánuk recsegés és ropogás következett, mit a korlát törése s a sövénynek a bele bukott lovak alatti beomlása okozott, e zajba az ugratok biztató kiáltásai vegyülvén. A mezőny azonban már csak tizenháromból állott, — Herod és Borderer derékfutással haladtak s közeledtek felénk, kik a patakugratás pontjához előre vágtattunk. Gondolatgyor-