Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

104 szinek képezték. Itt is repkény, iszalag és felfutó rózsa boritá a veres téglafalakat, mig a téres udvarnak gondosan ápolt tövér gyepe reggeli gyakorlatúi szolgált a jó állapotban tartott lovaknak. Fagy idején, mi Angliában legfölebb egy hónapig tart, a lovak egy félmértföldnyi körületü s trágyával vastagon fedett pályán végezik e gyakorlatokat s folyvást jó vadász állapotban tartatnak fenn. Az istálló homlokzatát egész hosszában harmincz rekesz (box) foglalta el s a középen toronyszerű magaslat emelkedett, mellynek tetején óra jelzi az időt a lovászszemélyzet számára, bennsejében pedig a takarmányt tartják. Telente , száraz hideg napokon, ha a nap kisüt az Angliában honos sötét fellegek megül, e torony nagy ablakainak üvegeit lebocsátják, hogy a tiszta friss levegő átjárhassa a takarmány tömegét. Rendre jártuk a harmincz rekeszt. Mindegyikben nagy idomú, erős izmú s roppant terhet vinni képes ló állott, mellyeket — az alkat nagysága s a feltűnő erő daczára, a finom fő, a sima nyak, a száraz csíid és pata magas vérüeknek jellemzett. Az utolsó box lakója Borderer volt, azon ló, mellyet Lord Henry a lubenhami mai akadályversenyben akart lovagolni s melly tavai a „gentleman farmerek" akadályversenyét nyerte. Borderer tükörfényü selyem szőre egészen fekete, csak szemei és orra táján van aranysárgás árnyalat. Kidomboruló izmokkal erős czombjai olly keményeknek, feketéknek és csiszoltaknak tűnnek fel, mint az ébenfa. Tág mély szügyéröl látható, hogy hosszú sebes futásban se fogy ki belőle a szusz. S ehez milly gyönyörű tagarány, milly rézsútos lapoczkák, milly aczélrúgójú térdcsuklók, és száraz csiidek, milly homlok, milly nagy szemek s ki- és bevonagló orrlyukak! Szebb állatot képzelni alig lehet. A vadászlovak rekeszei mind egyenlőek. Bordereméi tovább időzvén, tüzetesebben megvizsgálhattam. Területe húsz négyszög lábnyi; a falakat félmagasságban tölgyfa lemez, fölebb fehéres stucco fedi. A talaj finom anyagú tégla, melly időnként megolajozva csaknem egészen eltűnik a sárga szalma alom alatt. A két ablak egyike északnak, másika délnek nyilik — a tökéletes szellőzhetés végett; a tölgyfa jászol és a vasrácsozat tört bab és zabvegyülékkel s illatos szénával tele. Azután a kocsiszíneket s a hámos lovakat néztük meg. Az elsőben egy cab, egy phaeton, egy uti hintó, több break s egy társaskocsi állott, mellyen versenyekre, vadászatokra szokás járni; a hámos lovak közt hat pár roppant nagyságú s még is tetszős alakú kocsi ló tűnt fel, mind a házi gazda yorkshirei saját nevelése. Volt aztán még néhány hack és pony s ezek közül én egy irlandi kettős ponyt választottam a mai napra, mellyet Henry Kilkennyben vett s mellynek hátán ép olly kényelmesen lehetett beszélgetni, mint itt a kandalló előtti karszékben. — De im tiz az óra, szólt Henry az istálló órájára feltekintvekifogyunk az időből s alig marad annyi, hogy az ebólakat megmutathassam. Ezzel az udvarból kimenve egy fasorba tértünk, melly csendes lejtőn fel egy kis magaslatra vezetett, hol dús pázsitú környezetben, az északi szél ellen terebélyes tölgyek által védve, épült a keletnek néző s három nagy teremre osztott eból. Mindegyik terem külön udvarra nyilt olly czélból, hogy adott esetben a beteg vagy sebzett ebeket a többitől elkiilönítni lehessen. Alább, mint egy száz lépésnyire, egy másik