Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

1< >3 hogy még egy napot mulasson, s míg egy kísérletet tegyenek jávorszarvasra. Nagy iigyekezetet fejtettek ki hogy ezen második vadászat sikerét biztosítsák. Néhány száz hajtót küldöttek a hogtorpi erdőbe, melly nincs annyira Stockholmtól mint Keglau, hol pénteken vadásztak. Hogtorp a Málar-tó partján fekszik s a királyi társaság hétfőn reggel gőzhajón indult a kitűzött helyre. A hajtás új terv szerint folyt s a nap eredménye igazolta az ügyességet, mellyel rendezve volt. Az erdő félszigeten fekszik; a hajtósereg az egyik oldalon szállt partra azon utasítással, hogy az erdőt három irányból a másik oldalnak tartva hajtsa meg. Stromböm hogtorpi birtokosnak jutott a megtiszteltetés, a királyt és herczeget kiszállásuknál reggelivel fogadhatni. Tizenegy óra tájban kezdődött a vadászat. Minden irányban őrlánczot állítottak fel, a merre csak valószínű volt, hogy a jávorszarvas menekülni akarna ; a legjobb helyeken illő távolságra egymástól állván fel a vadászok. Mindenki feszült figyelemmel várta a kopó csaholását, jelül hogy a vad megindúlt; vagy a távoli puskadurranást, annak jeiéül, hogy van a hajtásban jávor; vagy magának a jávornak csörtetését a haraszton, a mint agancsát nyakára lapítva s fejét az égnek emelve, terjengő orrlyukakkal törtet elő, töri a gallyakat, s oda se néz az akadályoknak, mellyeken egyegy szökéssel halad át. Azonban egy óra a másik után telt le s ez óhajtva várt hangok egyike sem örvendezteté meg a várakozókat. A nap már lefelé haladt s a rengeteg természetes csendét, melly még meghatóbb a vadászok hallgatag figyelmétől, nem háborítja semmi. Végre, midőn már alkonyodni kezd, neszt hallanak, távoli mennydörgéshez hasonlót; azután gallyropogást, mintha ötven ember dolgoznék az erdőben s villámszerű rohanással kiötlik a közvárakozás tárgya, de — távol a királytól és vendégétől, gróf Wrede kamarás előtt, kinek fegyveréből szíve táján kapja a golyót s mindamellett még vagy száz lépésnyire fut. Ezalatt a vadászok mindenfelől csoportosúlnak, a walesi herczeg kíváncsiságtól sarkalva félmértföldnyiről fut a lövés helyére s ép akkor érkezik oda, midőn az erdő árnyában s a hirtelen beállott est sötétében sokáig keresett vadra végre ráakadnak egy kis tisztáson, mellynek köves talaján tövér burján tenyészik s itt fekszik összerogyva és megdermedve az erdők fejedelme. Királyok és herczegek jöttenek a nemes vad elejtésére, mellynek nemzetségi leszármazása ősiebb az övékénél, mert visszaterjed a történelem előtti időkre s már a vízözön előtti kőtáblákon van megírva. Elejtett jávort látni napjainkban nem mindennapi esemény s ez annál érdekesebb, mert nagysága és súlya rendkívüli volt. Testét gőzhajón Stockholmba szállíták, fejét pedig nagy lapátú agancsával az angol trón örököse vitte magával, az e napi sport emlékeül. M. E. A kandalló előtt. ív. Másnap reggel jókor lementem már a parkba s kellemes hosszú séta után épen visszatérőben valék, midőn szíves gazdámmal találkozám. Ajánlatára, választanám ki magamnak a paripát, mellyet ma ülni fogok, az istállók felé tartottunk. Ezek a lakháztól egészen külön álló, tömör és sürü tölgyfacsoport mögött rejlő épületet foglaltak el, mellynek egyik szárnyát nyereg- és szerszámszobák, a másikát kocsi-