Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

101 * tatva, különböző időben 3 vadmacska lövetett; a mult őszön pedig a tiszaparti cserjésben, ugyancsak kopók előtt, Csillag Antal úr egy őzet, szivén találva ejtett el. Nincs ember, a ki emlékeznék, hogy valaha a mi környékünkön, a szabadban, őz mutatkozott volna. Arra azonban emlékeznek, hogy egykoron a gödöllői tilosból megugrott erős hímszarvas, síkföldünkön juhász ebek által elfogatva, pásztorok által veretett agyon. Egy paraszt puskás a legnagyobb szárazság idején hattyút lőtt a tanyaföldeken. Ugyancsak a nagy szárazságra figyelmeztetés mellett említjük meg, hogy a legközelebb múlt két tavaszon és őszön, vagy 300 darab sárszalonka lövetett. Legtöbb hullott el Illés István és Lehoczky Gyula urak fegyverei által. Példátlanúl nagy szaporulata volt a közelebb mult két száraz évben a rókának, úgy hogy a két őszi és téli vadászatokon kopóink előtt 30 darabnál többről rántatott le a jó téli gúnya. Az 1863-ik évi őszön, egyetlen vadászat alkalmával, a benei zsombékos rétben alig egy órai kopózás alatt vadászaink öt darabot ejtettek el; de az ujabb időkben e vadásztér is elhagyandó, minthogy gyakori kísérletek után, a róka annyira ovatossá lett, hogy kopóink előtt nem forog meg többé a zsombékosokban, hanem zsinórfutásban, a legelső vakkantásra, kiszökvén a rétből, síkra menekül, a hol azután övé a győzelem. Az elhullott rókák nagy része Szeless Ferencz úr és derék tanuló fia, a minden irányban, tehát a sport terén is, legszebb reményekre feljogosító Szeless József ifjú barátunk fegyvereik előtt maradtak a vadásztéreken. Különösség tekintetéből megemlíthető még az is: hogy január hó utolsó felében, rendkívüli lágyulás alkalmával, egy paraszt-puskás két fürjet lőtt s a mint saját szemeimmel meggyőződtem, mind a kettő meglehetős kövérnek tünt fel. A közleményem bevezetése tárgyát képező lamentók mellett, elvégre állithatni véljük, hogy folyó évi vadászataink jelentékenyebb eredményeket fognak felmutathatni, a mennyiben az esőzések a jelen tél folyama alatt több izben megeredtek s a mint soraimat zárom, (febr. 14.) három nap és három éjjelen keresztül egyre, olly mérvben havazik, minőre számos évek óta nem emlékezünk, és igy a tófenekek és nádasok medrei ismét állandó vizekhez jutván, vizivadászataink újból biztosítva leendenek és noha az iszonyú hó, ha t. i. maradandó lenne, a nyúl- és fogolytenyészetre némileg kedvezőtlen, de azon körülmény, hogy erélyes városi kapitányunk a legújabb időkben, tudomás szerint vadásztörvényeinknek minden kitelhető módon érvényt szerezni iparkodik, és igy a tenyészidö alatti rakonczátlankodás kitelhető módon akadályozva lesz, a vadászat e nemeit is, kedvező eredmény tekintetében, biztosítottakúl veszi a sport szakavatott embere. Bárha legjobb reményeinkben meg ne csalatkoznánk ! Gömöry Frigyes. A walesi herczeg jáyorvadászaton. Az angol korona örököse, a walesi herczeg, a múlt ősszel Dán- és Svédországban utazván, az utóbbiban jávor-szarvas vadászatban is részesült, mellyet az Illustradet London News nem érdektelenül igy ír le: — „Majd éjfél volt, midőn a király és a walesi herczeg, egy más kirándulásból a stockholmi palotába megérkezett. A király és a herczeg, a svéd herczegekkel, nem mentek aludni, hanem egy vagy két óra múlva külön vonattal az éjszaki vasúton el-