Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-10 / 7. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYÉAP. Péntek, marcziiis 10. 7. sz. Kilenczedik évfolyam 1865. Téli vadászatok. (Vége). Másnap, vagyis január 6-án reggelinknél ültünk még, midőn szekereink előhajtatván, az indulás órája bekövetkezett s mi utunkat visszafelé, ismét Izsáknak irányoztuk. Már Kecskemétről kirándulásunk előtt tervezve volt, hogy Kis-Kőrösről visszajövet Izsákon jan. 7 én az izsáki és páhi pusztai „Kolontó"-nak farkasvadászat tekintetéből leendő megbajtatása rendeztessék, s e végből a kecskeméti ismert vadászok és az itt állomásozó vértes ezred vadászatkedvelö tisztei résztvételre felhivattak. Rendezője volt e vadászatnak Illés István úr, Pestmegye Kecskeméten székelő törvényszékének elnöke, ki is, mint vidékünk egyik legkitartóbb s legszenvedélyesebb vadásza, a kiskőrösi haj tó vadászatban is részt vett. E sorok irója, alig elháríthatott okoknál fogva, Izsákon keresztül Kecskemétre hazasietendő volt; de az izsáki urak szívélyes marasztalása folytán, útitársaitól elválva, e sokatigérö hajtóvadászatnak is részesévé lön. Január 7-ik napjának kora reggelén a vadászok által felfogadott s fizetett hajtók, számszerint 160 körül a városház udvarára gyülekeztek; később azonban ugyanott más iránylatú élénkség is mutatkozott. Szolgabíró úr a községi biróválasztást e napra tűzvén ki, ezáltal a farkasvadászat jelentékenyebb érdekei tetemes csorbát szenvedtek. No de hagyjuk őket korteskedni, mi pedig menjünk a magunk útain. Vadászatunk színhelye a K o 1 o n t ó, melly a város alatt délirányban kezdődvén, letart egész a páhi erdőig. Mi az a „Kolontó?" Neve egy örökös mocsárfenéknek, óriás zsombékokkal s tömött náderdövel borítva, mellyen az év nedvesebb szakaiban halandó ember át nem gázolhat. Akárcsak egy iszonyú s e mellett gyógyíthatatlan bűzhödt fekélynek tekintsük, melly a földies*