Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-28 / 6. szám

86 Hogy agaraimat nem kíméltem, sőt kivétel nélkül minden időben s talajban kivittem, e néhány adat mutatja: Kemény fagyon tettem: 20 hajtást 16 fogással, mellyek közül hármasával történt 2, kettesével 18 hajtás. Kiengedett fagyon tettem: 15 hajtást, 12 fogással, valamennyit kettesével. Szélvészben, mint például november 3-án és 6-án, december 28 és 29-kén stb. Tettem: 11 hajtást 11 fogással, valamennyit kettesével. Altalán véve azt mondhatom, hogy az időjárás kedvező volt, az october havi szárazságot s forróságot s a január havi hólepelt —• melly hála istennek 3hétig tartott — véve ki. Fáradságossá tette a működést a nyulak gyér száma; hat izben voltam künn 4—5 óra hosszat a nélkül hogy nyulat láttam volna; legtöbbnyire egy nyúllal kelle beelégednem még akkor is, mikor a fogás vagy hajtás nem tartozott a mesterségek közé. A 121 hajtás közül 115-öt Tündér nevü sárga kanczámon tettem, melly hátas lovam a négy havi idény alatt egyetlen egyszer sem volt harczképtelen s ez idő alatt 62 mértföldet tett meg többszöri kirándulásaim alkalmával, szekér elé fogva. Im lefolyt agarászidényem eredménye, mellynek férfias, a testet edző, a lelket pihentető éleményei alatt olly sokat élveztem, lelkesültem, hevültem s elandalogtam; mellyek alatt számtalanszor elmondottam: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény, — mig gyakran egy-egy szép hajtás bevégeztével megsimogatva s ápolva lihegő kis agaramat s azt rebegvén: csak te váltod be szavadat minden körülmények között, te benned nem csalódom —• a jelen élveibe merülve feledém a múlt bánatát s a jövő aggályait. Báró Podmaniczky Frigyes. A nyúlkopászatról. (Angolból). Az ősz közeledtével nem egy szenvedélyes sportsman lesi örömmel a dús zöld nyári lombozat sárgulását, mint biztos jelét annak, hogy gyors lépéssel haladunk az élvezetteljes nyúlkopászati idény megnyitásához. Mennél sűrűbben hull a levél, annál kedvezőbb e sportra nézve; illyenkor nyúlmiska elhagyja a sürü rejteket s inkább a nyilt vetést vagy réteket választja lakhelyül. — A nyúl gyűlöli a falevél hullását, mert bizalmatlan és félénk természeténél fogva minden levéltől, melly reá esik halálos ijedség fut végig szőrös hátán, mindenikben egy-egy esküdt ellenségét véli felismerni. De még egy más nagy előnye a falevél hullásának az, hogy a sürü sövénykerítések (blind fences) megritkúlnak, s igy a vadászló sebes iramában neki menve, jobban megítélheti miképen ugorjék, hogy bizton érjen a túlsó oldalra, s következőleg nincs annyira kitéve azon gyakori, néha igen kellemetlen meglepetésnek, hogy a sürü sövényen túl vélt lágy gyep vagy szántás helyett, egy egy köves tátongó árkot, vagy mély vízcsatornát pillant meg válságos ugró helyzetében. Az idő is javúl, hivesedik már illyenkor, a nyulak tovább birják a futást s következőleg jobb sportot nyújthatnak.