Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-28 / 6. szám

87 A nyúlászat octób. 29-én nyílik meg. Sokan a nyúlkopászatot, összehasonlítva a róka vagy szarvas kopászattal, másod vagy harmadrangú sportnak tekintik, míg mások ismét leginkább csak a nyúlászatban vélik a valódi vadászat (hunting) sportját feltalálhatni. Egy híres sporting tekintély „Essay on hunting" munkájában mondja: „aróka vagy szarvas utáni vadászat elragadó és gyönyörű, de a sport ezekben valójában csak sebes lovaglásból s versenyzésből áll; a nyúl azonban a vadászat valódi tudományát veszi igénybe: furfangos cseleivel a legbölcsebb államférfi s philosophus eszén is túljár s mulattatva ragadja őket bámulatra." Nem czélunk okokat hozni fel e különböző sportnemek érdemei s hátrányai mellett vagy ellen, s ellentétbe hozni őket egymással; mindeniknek megvannak a maga számtalan gyönyörei, előnyei, pártfogói s követői, s roszakaratot tanúsítana, ki az egyiket feldicsérné a másik rovására. Ismert tény azonban, hogy sokan örömmel csatlakoznának egy nyúlkopófalka mezőnyéhez, ha egy illyen falusi lakhelyükhöz elérhető távolságban létezne, míg egy rókafalka követéséhez több megfontolás s elszántság kell. Tény az is, hogy sok tüzes s elszánt rókavadász évei haladtával elvesztvén azon vakmerő elszántságot s égő szenvedélyt, melly fiatal éveiben e sportért lelkesítette, lassankint ritkábban jelen meg a rókafalka mezőnyén, s végre egészen felhagyván vele, a nyúlászat szelídebb s kevésbbé gerjedelmes sportját élvezi csak, mint ollyat, melly hanyatló éveiben, inkább felel meg ízlésének, s lovas minőségének. A nyúlkopászat tudománya az utolsó években nagy előmeneteleket tett Angliában, annyira, hogy napjainkban, egy jól nevelt és betanított nyúlfalkávali vadászat valóban philosophicus sportot nyújthat, s kevés egyén lesz ki, ha ezt jó körülmények között élvezhette, ne állítaná, miként a nyúlászat egyike a legélvezetesebb falusi mulatságoknak. A mi a nyúlkopókat illeti, ezekben roppant nagy a különbség, s a velők űzött sport jó sikerére és eredményére nézve a legtöbb ezeknek helyes Ítélettel való megválasztásától függ. Egyik főkelléke egy jó nyúlkopófalkának, hogy olly kutyákból legyen összeállítva, mellyek sem magok, sem elődeik soha mást mint nyúlat nem vadásztak mert igen kedvetlenül esik a vadásznak , ha a falka vadászatközben, valamelly útjába eső rókaszimatot felkapva (running scent), a felvert nyúlét odahagyja; a mit egy tisztán nevelt nyúlkopónak soha sem szabad tenni. Három főbb neme a nyúlkopóknak : a régi déli kutya (the old southern hound) az ujabban divatos félvér róka- és nyúlkopó (the dwarf foxhound) és a beagle. Az első osztályú kutya igen helyesen van leirva egy bár régi, de helyes és hírneves munkában Gervase Markhamtól, többek között ezeket mondja: „nagy fej, tág orrlukak, hosszú lecsüggő fülek, a felső ajkak mélyen lecsüngnek az álkapocs alá; széles vastag szügy, csontjai rövidek és erősek, mellyek nem egyhamar fáradnak, csipei rövidek, czombja egyenes állású, farka hosszú s bozontos, basán sok sürü szőr, kitartás jele, lábszára rövid, vastag, nagy körmökkel és széles száraz talppal. Testének zöme olly egyenlő magasságú, hogy lejtmérve se legyen különbség