Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-20 / 5. szám

75 két ölnyire is rúgott, látszó lábnyomaiból világos volt, hogy az említett odvas fa felé távozott. Másnap reggel oda is elmentünk, de fáradságunk hiába esett: a farkasnak és kölykeinek se híre se hamva s az erdőnek nyomban ismételt meghajtása se vezetett valamelly — még csak részben is kielégítő eredményre. És így a természet ösztöne mellett azt a bátorságot is kelle csodálnunk, mellyel a farkasanya világos nappal s az igen járt országút mellől is vállalkozott feltalált kölykeinek nem kevés munkával eltakarítására. (Folytatjuk). Gr. Festetics Leo. Magyarországi falkák és falkavadászok. (Egy angoltól). Magyarország méltán dicsekedhetik fiaival mint első rendű lovasokkal. A puszták fia, mintha lovon született volna, mintha a lóból nőne ki s vele egy testet képezne, repül a síkon paripája szőrén; a huszárt régóta Európa legjobb könnyű lovasának tartják; s az úri rend — mondhatni átalában — ép olly kecsesen, mint bizton és bátran üli a lovat. Nem czélom itt a park-, katona- vagy versenylovakról szólani; tapasztalásaimat kizárólag a vadásztéren merítvén, szemlém csupán azon falkavadászokra terjed ki, kiket nyúl- vagy rókakopók után többnyire személyesen láttam lovagolni. Visszapillantva a múltba, hazámnak a szép szigetországnak rókavadászataiból emlékezem, hogy az ezekben részt vett magyar főurak (kik közül herczeg Esterházy Miklóst, gróf Sándor Móriczot, gróf Batthyány Gusztávot s az elhunyt gróf Károlyi Lajost legyen elég említenem) különböző helyeken és időben a falka után mindig az első sorban lovagolván, a nagy számú mezőny legjobb lovasai közé soroztattak. A magyarhoni vadászterek szemléjét a körős-Iadányival kezdem, mellyen — bár szintén a régebb múlt időben, a három báró Wenckheim testvért láttuk ép olly bátran mint játszi könnyűséggel túltenni minden akadályon, melly a teli hanggal hajtó falka s a falkamester közt valaha csak létezett. E főurak az ebólak kezelése s a falkával gyakorlott bánásmód körül is olly helyes ítéletet és ügyes tapintatot tanúsítottak, melly mindig megtermi hálás gyümölcsét. Istállóikban a legjobb vérű vadászlovak állottak s a ládányi vadászatok még ma is kedves emlékében vannak mindazoknak, kik e három nemes testvérrel az ottani valóban jó sportot élvezték. Kettejük most már ritkábban látható a vadászteren ; de a harmadik folyvást ifjúi tűzzel s ernyedetlen kitartással — követendő mintaképét nyújtja a bátor és jeles lovasvadásznak. Nem olly jártas a nyeregben, mint a ládányi bárók, de ép olly szenvedélyes lovas és falkavadász volt Kisbér egykori tulajdonosa. Hetenként háromszor lovagolván falkája után, az idény végeztével kimutatott fogások száma tanúskodott arról, hogy a munka szorgalmasan és ügyesen folyt. E lapok múlt évi folyamában bővebben lévén szó az elhúnyt gróf vadászatairól, áttérek ezennel —