Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-20 / 5. szám

76 Újszászra, hol a két báró Orczy testvér nyolcz kilencz év előtt kezdett falkát alapítani néhány pár, a csákói ebólakból került kopóval, mellyeket aztán Angliából hozottakkal párszor felfrissítvén, a tapasztalással s okszerű bánásmóddal párosult kitartás ebólaikat honn tenyésztett tökéletes falkával tölti meg. A két nemes báró, kikben az elmélet a legügyesebben végrehajtott gyakorlattal egyesül, a vadásztér ragyogó két csillagaként ismeretes. Éljenek és élvezzék sokáig kedvenczeik hátán s derék falkájuk után az önalkotta jó sportot! Hevesből Tolnába megyek át s felkeresem Dalmandot, mellynek kényelmes vadászkastélyát sok jeles lovas látogatja. De itt a vadásztér élvezete és dicsősége nem kizárólag az erösebb nem tulajdona; osztozik ebben a báróné is, ki a mezőny élén lovagolva, honn az apró kedvenczek körüli gondoskodást szintén megosztja férjével, e valódi jó sportsmannel és a sport buzgó kedvelőjével. S most nézzünk be a tatai park ebóljába, hol egy derék kis falka várja a fagy felengedését. A múlt idény jó sportja jövőre is hasonló eredményt enged remélni, annálinkább mert tulajdonosai — az idősebb és ifjabb gróf kemény jó vadászok. Még távolabb nyugat felé, Kismartonban, olly csinos kis nyúlkopófalkára leltem, minőt a szem csak kívánhat. E falka becsületére válik kezelőjének Bensőn Tamásnak, ki azt folyvást jó karban tartja s künn a vadásztéren kitűnő sportot nyújt vele herczegi urának. Kismartonból nagy az ugrás Zemplénbe, de megjutalmazza a fáradságot, mert Velejte és környéke kifogástalan gyönyörű vadásztér s az országban mindenesetre a legjobbak egyike. A szép siker azonban, mellyet az ottani nyúl- és rókavadászatokról gyakorta hallunk, nem tulajdonítható egyedül a tér kedvező voltának: a főérdem e részben okvetlen a nemes falkanagyé, kiben és testvérében tetőtől talpig kitűnő sportsmaneket tisztelünk s kik a falka kezelésében és a vadászatok vezetésében példányképül állíthatók fel. A kolozsvári vadászatokat nem ismerem s csak annyit említhetek róluk, a mennyit az azokban részt vett látogatóktól hallottam, hogy t. i. a vadásztéren sok akadállyal kell megküzdeni a lovasoknak, kik azonban e feladat megoldására a jeles sportsman minden kellékével s olly jó lovakkal birnak, mellyek a leghoszabb napon sem fáradnak ki alattuk. A bánsági falkáról, melly az utóbbi idény alatt szünetelt, szintén nincsenek közvetlen ismereteim, valamint az aradi vadászatokról sem, mellyeken az első sorban báró Simonyi Lajos kutyákkal és lóhátról zaklatja a vadkant. Ki ne ismerné Pest közelében Fóthot s ki ne ismerné és tisztelné Fóth tulajdonosában a legnemesebb lelkű férfiút, ki a maga idejében a legbátrabb s a falkát mindig a legegyenesebb vonalon követő rókavadász volt? Azok közül, kik éltük tavaszán és nyarán a fóthi rókavadászatokat több év előtt élvezték, ma már aránylag kevesen jelennek meg a vadásztéren. György gróf ő excellentiája néha néha még kivonúl s én mint szemtanú állíthatom, hogy a sport valódibb kedvelője soha sem lovagolt falka után s hogy a ló kezelésében és ott, hol egy egy nehéz akadály átugratásához ügyesség és bátorság kellett — senki sem múlta őt felül. A fóthi régebbi és mostani falkavadászok egyike gróf Pálffy Pál, kinek a fal-