Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-11-10 / 31. szám
496 űzött addig, míg Tápé észak, kelet és keletdél felöl körül volt véve gyékényfüvet termo rétekkel. E keresetágra azért is volt szorítva Tápé lakossága, mert a helység határának 6/s része századokon át vízjárta föld levén, eke alá való úrbéres birtoka igen kevés volt. Most a gyékénygyártás a közel rétek hiánya miatt megesökkcnt ugyan, de azért a tápéi ember, a hol csak tud gyékénytermö rétet a Tisza vidékén? ha távolabbra is esik Tápétól, azt kiveszi, azaz megveszi a gyékény-nád-termést, haza. viszi s naggyával aprajával szövi a gyékényeket, mit zsenge gyermekkorában megtanult szüleitől, a leány épugy mint a fiú. Főpiacza e gyártmánynak Szeged volt ősidőktől óta; Szeged pedig aztán az egész tiszai és aldunai vidéket, sőt mondhatni a birodalom nagyobb részét Tápéról látta el gyókényszövetekkel, mellyeknek nyers anyaga a tápéi réttől fel egész Szentesig s a h.-m.v-ásárhelyi tó széleitől egész Makóig közel nyolcz mértföldnyi ártéren bőven megtermett. Jelenleg e terek %-ad része már ki van szárítva, köztük tehát a tápéi rét is. Ez Tápéval átellen a Marosnak jobb és a Tiszának balparti egymással öszszekapcsolt töltései által képezett nagy háromszegnek csúcsába esö 5500 holdnyi tér, melly a tiszai töltés oldalán északnak egész a gyevi, a marostöltés oldalán keletnek egész a makai, középvonalban pedig a li.-m.-vásárhelyi határokig nyúlik fel. Mielőtt leírnám, meg kell a felvidéki olvasók kedveért jegyeznem, hogy minden tisza- és marosmenti tér, melly a töltések kora előtt az árvizeknek kitéve volt, s ezért átalában, vagyis egyes domborulatait kivéve, csak rétnek használtatott, jelenleg is a kiszárítás és legnagyobb részének fölszántatása után rét nevezetét megtartotta, bár tulaj donképi réttel, azaz széna, káka, gyékény és nádtermö területekkel igen csekély mértékben bír. És talán nem hiába maradt meg rét nevük, mert a nép, melly a töltésezési rendszert nem szereti, a töltéseket nem tartja örökkétartó építményeknek, s keveset kétkedik abban, hogy az 1860-ik, vagy méginkább az 1855-ik éviekhez hasonló roppant vízáradások ittott csak szétszaggatják majd a töltéseket s a régi, most szántott tereket ismét csak rétekké alakítják át, mik évezredeken át voltak. Az utolsó 1860-ik évi árvíz lefolyása s kiszáradása óta tehát a tápéi rétnek legalább 9/ 1 0 része szántás alájött repeze, buza és kukoriczatermö föld, és csak a két nevezett folyó töltései mentében vagyis közvetlen alattuk levő részek hagyattak meg réteknek, főleg azon okból, mert ezek nedves években vagy a folyók tavaszkori nagyobb vízállása után fakadó, máskép vadvizek, szóval földár alá esnek, melly alatt az ekeutáni vetés elvész. De épen azért, mert a tápéi rét a Tiszának és Marosnak, mellyeknek a töltéseken belőli partjai erdőkkel, füzesekkel és egyéb bokrokkal borítvák, összefolyása által képezett szegletbe esik, — s mert a töltések allyába esö részeit földár nedvesíti , a kubikgödrök pedig jó víztartó medenczék, — s végre mert a tér talaja iszapföld, mellyen a vegetatio nagyon buja, tehát a táp és rejthely sok, mindezen tényezőknél fogva a tápéi rét s ezzel kapcsolatban a Tisza és Maros bokros füzes partjai kedvencz tanyái az alföldi vadnak, a melly még a nagy vizek hiánya miatt itt megélhet. A tér maga, egyes messziről alig kivehető domborulatait és mélyedéseit kivéve, általában sik. A mélyebb helyeken, minők a porgány, bogdány és a holt Tisza erei,
