Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-10 / 31. szám

497 ezelőtt hajózható "vizek folytak vagy állottak , s ezen erek még most is megtelnek tavaszkor hóvízzel vagy földárral, csak a tavali szárazság alatt szántották fel vagy vetették be ezeket is, és épen ezekben volt a legszebb kukoriczatermés. Ez idén csak a porgányban volt nyáron át kevés viz, a többi erek és mélyedések ismét bevettettek. A náderdők tehát kalásztengerekké és kukoriczaerdökké váltak, s ezek olly buja tenyészetüek, hogy sem a veteméuyekben sem a kukoriczákban, mig állanak, akarva se járhat az ember, mert nemcsak a buza maga sürü, de sűrítik még a vizáradások maradvány-szülöttei a paréj, és a lenge nád, — a kukoricza közé pedig bátran ültet a gazda tököt vagy babot, mind együtt bőven megterem. / A vadászat tehát a tápéi réten ép oly háladatos mint változatos. Es pedig márczius havában kezdődik a sárszalonka vadászat, a töltések aljában levő nedves és sáros réteken. April hava utolján szép itt a nagy mocsári szalonka vadászata; mert ide minden tavaszszal ellátogatnak, s az eddig általam leirt szegedi vadászterek közt a tápéi rét tiszamenti nedves alljak széleit leginkább választják huzásuk közben pihenő tanyáikul. Ez idén april 20-tól május 10-ig folyvást találtunk a porgányon tuli rétek szélein nagy-mocsári szalonkát, mellynek természetével a Vadász és Versenylap f. évi 8 és 9 számaiban bövebbenismerkedvén meg, helyén lesz talán itt amaczikk irója abbeli tévedését helyreigazítanom, „bogy a nagy-mocsári szalonkának szava nincs s nagyon szereti a helybenmaradást nappal;" mert én ugy tapasztaltam, hogy e szalonkának is , van szava, melly hasonlít a közönséges sárszalonkáéhoz, csakhogy kevéssé halkabb és tompább, s ezt akkor hallatja, midőn felrebbentettük, bár nem huzamosan ismétli mint kisebbik rokona és csak akkor, ha egyedül van, mert ha párjával rebben fel, nem szól. — Es ismét a nagy mocsári szalonka már első, de még inkább többi felriasztatása után nem marad azon a ponton, mellyre leszállni láttuk, hanem szalad mint a haris, és dolgot ád a legjobb vizslának ép ugy mint a haris. Lehet hogy csak nálunk ideiglenes tanyáján viseli magát ekép, állandó szaporodási tanyáin pedig ugy, mint az említett czikkben m g van irva, de hogy itt nálunk se nem egészen hallgatag, se pedig helyben nem szeret csücsülni, arról mi szegedi vadászok kezeskedhetünk,s ha kell a jövő april végén be is bizonyíthatjuk. Végre nem mellőzhetem megjegyezni, hogy a nagy mocsári szalonka őszi visszavándorlásakor nem látogat el siirüen mi hozzánk, — s igy az erdei szalonkával ellenkező természetű, mert ez tavaszszal soha sem, vagy igen ritkán keresi fel a tiszamenti bokrokat, öszszel ellenben rendesen ellátogat a Tisza bokros nádas partjaira, különösen száraz ősszel, vagy ellenkezőleg ha october hava nagyon nedves, akkora homoki szőllőkben néha meglepő mennyiségben található, s igy igaz azon szalonkavadász észlelése, ki azt állította, bogy az erdei szalonka nem szereti a nagyon nedves allju bokrokat. Mire a nagy mocsári szalonka a tápéi rétről május közepe felé elköltözött, már akkor a mocsáros helyeken fölverte magát a fü, illyen helyekre jár delelni, párosodni a kácsa, a bibicz és a galambszalonka. Ekkor tehát már ugrásból és lesből lőhetjük a tápéi réten a kácsát, és cselvetéssel a nagy hamvas gémet, de mindkettő most már olly évben is, minő a lefolyt év illetőleg tavasz volt, gyérebb, már csak százakat látunk, holott a töltésezés kora előtt milliókat kísérhettünk szemeinkkel, az az hogy átvonul biz itten még most is milliónyi vizi vad

7 de mert nem költhet elég biztossággal, nem