Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-10 / 28. szám

448 külsejü évesért, s következéskép a tenyésztők nem fektethetnék a ménesbe a nagy tőkéket, mellyeknek egy Hampton Court, Eltbam Park, Rawcliff s más nagyszerű tenyészintézmények köszönhetik lételüket. A handicap nem hogy rosz lovakat küldene a ménesbe, sőt mind a két ivarbeli rosz lovakat elfogj a a ménestől, a mig csak nyerhetésre legkisebb eséllyel birnak; s a tenyésztésre gyakran legártalmasabb azon ló, melly a gyepen soha sem jelent meg s a legcsekélyebb terhű handicapban sem lévén használható, szöszön boron adatott el, hogy aztán valamelly vidéki kerületben mint „vándorló hágó mén" utazzék. A czikkiró a hajdani versenyló sebességét a mostaniéval összehasonlítván, ezt azzal végzi, hogy ,,a mai versenyló sebességre legkevésbé sem enged ugyan a mult század legnevezetesebb lovainak, de lényeg és szívósság tekintetében nehezebb ítéletet hozni." — Ez utóbbira nézve a czikkiró egészen mellőzni látszott azt, bogy miután a kis távolságok jelenleg főkép csak a ló kipróbálására valók, az idomítás czélja nem egyéb, mint a ló sebességét erre a távolságra kifejteni. Azonban hányszor tapasztaljuk, bogy a „mértföldes" vagy még kisebb távolságra idomított ló, a sik pályáról akadályversenytérre kerülvén, nagy teherrel négy mértföldet képes futni! Emblem és Emblematic példája még olly új, hogy mindenki emlékezik reá; s illy példát temérdeket lehetne felhozni. Annyi igaz, hogy a gyorsaság legmagasabb foka, a melly re valamelly ló képes, nem tartható fel olly sokáig, mint a kisebb fok, annál kevésbé nagyobb távolságon. Az idomítás e rendszerének következése gyanánt lovaink kevésbé szívósakká lettek, mert sebesebben kell vágtatniok mint azelőtt. Minden régibb turfita emlékezni fog a képtelen futásokra, mellyek a három és négy mértföldes versenyeken olly mindennapiak voltak. Gyakran az egész mezőny, melly ritkán állott hatnál többöl, szép csendesen járt vagy kurtán ügetett a két első mértföldön s a valódi verseny sokszor csak az utolsó fél mértföldön kezdődött. A czikkiró is felhagyott a futás idejének számításával, a melly még ma — chronographok és megállítható versenyórák idejében sem biztos mérv; s ez biztos tanúsága annak, bogy az idő jelzésére keveset lehet adni, midőn akár egy egész perczet lehet hozzá toldani, vagy levonni az időből, mellyet akkor valamelly gondtalan néző jelzett. A czikkiró továbbá a királyi tiszteletdíjakról (Queens Plates) beszélve, állítja, hogy ,,ha ezek öszpontosíttatnának s 500 sov. díjak tűzetnének ki négy éves és idősb lovak számára Newmarket, Ascot és Doncaster gyepén, ezek elég vonzerővel bírnának olly lovakra is, mint Macaroni, Ranger, Dollár vagy Lord Clifden." — Igen, de egy illy díj nyerhetési esélye, melly mindenesetre kemény idomítás kényszerűségével jár, mi befolyással lehet a tenyésztőre, hogy ez lemondjon érte a biztos és sokkal nagyobb nyereségről, mellyet néki a ló, minden koczkázás nélkül, a ménesben hajt? A Derby-nyertes évenként rendesen 1000 guineat hoz be mint hágó mén — s vannak, a melly ékért még sokkal több jött be. Továbbá haszontalan dolog volna illy lovakat öt hat éves korukig futtatói, ha csak két három éves korukban idomítlan nem maradtak, s hogy ezt tegye valaki, ahoz csakugyan nagyobb vonzerő kellene 500 guineanél. Alkalomszerüleg egy egy tapasztalt ember, minő General Peel idomárja vagy Blair Athol tulajdonosa, kinek a lelke függ a kedvencz ló futásán — nem futtatja e lovat nyilvánosan s csak a két ezer guineare vagy a Derbyre viszi ki először; de illy pél-