Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-20 / 26. szám

422_ ni, úgy hogy az indulópont egyszersmind nyerpontúl is szolgált. A kedvenez az angol volt, 5-öt 2-re szívesen fogadtak reá hontársai; valamint arra is folytak fogadások : megteszi-e két óra alatt az utat vagy nem ? —- Kik az indulást látták, szinte bánni kezdték, hogy az angolra fogadtak, olly tökéletes szép modorral úszott a franczia. De egy öt mértföldes versenyben a modor szépségén kívül még egyéb is szükséges s bár egy mértföld hátrahagyása után Herschell három négy csolnakhosszal előzte ellenfelét, azért ez még koránsem tünt fel megvertnek. A franczia az utolsó csolnakot is vezetve kerülte meg, de e ponton Saunders kapitány hallatlan erőfeszítéssel mindinkább közeledett versenytársához, ki még mindig szépen basitá a habokat. A forduló után fél mértföldnyire egy sorban úsztak már, a kapitány nem sokára elhagyta a francziát, ki a negyedik mértföldön annyira kimerültnek látszott, hogy a kisérö csolnak felvételére ajánlkozott; de Herschell ezt visszautasítá, ujrafeszíté erejet s kissé közeledett az angolhoz. De csak is ennyire volt képes, mert Saunders biztosan nyerve győzött s a legnagyobb távolságú pályát, mellyet valaha angol úszott, 1 óra 56 perez 28 mp. alatt úszta be. Mind a két gentleman — irja a „Field" reportere, nagyon ki volt merülve, de még sem annyira, mint ezt minap a Themsén egy 2 mföldes verseny úszóin tapasztaltuk. — Kitűnő fogolysportot nyújtottak az idén a morvaországi sokolnitzi urodalom pagonyai, hol az augustus 18-ától september 8-áig folyt vadászatokban főuraink közül többen részt vettek. Az imént jelelt időszak alatt esett 6737 fogoly, 1 bakőz, 50 nyúl, 1 fáczány, 33 fürj, 41 különféle vad, összesen 8053 darab. — Fehér fecskék. A. Jackson jelenti a „Fieldben", hogy két fehér fecske van birtokában, mellyek Shcffield vidékén lövettek. A szerkesztő erre megjegyzi, hogy fehér madarak e nyáron szokatlan sűrűen mutatkoztak s mi ennek erősítéséül megemlítjük, hogy b. Majthényi Izidor úr is lőtt a füredi idény alatt egy fehér fecskét, melly a többi közönséges fecske társaságban röpkedett a Balaton fölött. — Macska az ölvcsapdában. E napokban a kezelésemre bizott gácsi uradalmi vadastereket végig járva, a szőrmés és szárnyas hasznos vad óvása végett ölvcsapdák felállítását láttam szükségesnek s az ezekre legalkalmasabb pontokat kiszemelvén, egy a földből 10 lábny ira kinyúló erős póznára helyeztem a csapdák egyiket, a gacsi várkert északi oldalán, a város közelében. E csapdát azért állítottam ide, mert a városban elszaporodott galambokra örömest csapnak le az ölyvek, karvalyok és héják s ezeknek egy idő óta elejtett néhány darabjával szépen megnőtt a lelőtt orvok jegyzéke. A csapdába helyezendő galamb és ennek táplálása segédemre bizatván: ez, midőn a galambot behelyezte, elfeledte a csapdához támasztott hágcsót elvenni. Ugyanaz nap este arra menet segédemmel találkozván, öt az ott feledett hágcsóra figyelmeztetém, azonban részint mert az est már beállt, részint mert a csalétkül kitett galambnak etetésére másnap hajnalban a hágcsóra úgy is szükség leendett: a hágcsó régi helyén maradt. Segédem másnap reggel a galambot etetni menvén, a csapdában egy nagy kandúrt talált, melly bizonyai a hágcsón mászva fel, a mint a csapda reteszei közé ért s a billentyűvel ellátott keresztfát érinté : a csapda födeléül szolgáló vászontető lecsapódott, ő keme pedig a kelepczóbe szorúlt, — honnan nagy bajjal kiszaba-