Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-20 / 26. szám

423_ díttatván, azonnal meglövetett. Uj adaléka ez annak, a házi macska milly kártékony dúvaddá fajúihat. — SestákVenczel, urad. főerdész. — Furcsa rókaf'ogás. Preston mellett egy gentleman csősze kora hajnalban járván az erdőt, egy nagy kanrókát két szorosan egymás mellett felnyúló fatörzs közé szorúlva talált. Láthatólag kimerülten a hiú menekülési kísérletektől, a ravasz állat most meg se mocczant s csak fogait vicsoritá a közelgő csőszre, remélve talán hogy még ez lesz megmentője. De a csősznek is volt esze; először összeköttette a róka lábait és fejét s csak azután szabadította ki a kelepczéből, haza vitte s lánczra füzötten egy ebólba zárta. Harmadnap reggel, midőn a csősz táplálékot vinne neki, egy más hasonló nagyságú rókát talált mellette, melly azonban rögtön elugrott. A csősz ezt nősténynek nézte s bizton hitte, hogy ismét eljő látogatni. Egy ideig azonban nem mutatkozott, hanem minduntalan hibázott egy egy baromfi, mellynek tollai nem csak a baromfiudvarban voltak elszórva, hanem egy részük a lánczos róka mellett hevert. Világos, hogy a nőstény róka a tolvaj s hogy a zsákmányt fogoly férjével híven megosztja. A csősz kelepczét állított fel s pár éj múlva a nőstény róka is foglyúl esvén, mind a kettő kivitetett s a squire, több gentleman ésacsősz jelenlétében egy alma fára mások rettentő példájára felakasztatott. Igy közli ezt a „Preston Herald" mellyből a „Field" olly megjegyzéssel vette át, hogy a ezikk vége jobban hangzanék, ha e szó „jelenlétében" egészen kimaradna. — Bátor medve^adász. A szepesi Kárpátokon egyidő óta valami 7 tagból álló maczkócsalád barangolt s veszélyessé kezdett válni a mezőn legelő barmokra. — Néhány héttel ezelőtt hajtóvadászatot is rendeztek ellenök, de eredménytelen. A medvék egy időre eltűntek ugyan a környékről, de julius hó 29-én egy hatalmas maczkó újra elötermett, s egy tehenet széjjel is tépett. Egy Rokfalva helységbeli bátor ifjú ez esetet fölhasználva, föltette magában, hogy a vadat hálóba keriti; ugyanis számított reá, hogy ragadmányának szétszórt darabjaihoz a medve másnap újra visszatér, azért egy kétcsövű fegyverrel s pisztolylyal fegyverkezve, lesbe állt. Számitásában nem is csalódott, mert este nyolcz óra tájban a bundás sógor csakugyan előczamogott. Gyanitni lehet minőt dobbant a vadász szive, midőn a fenevaddal szemben, egyedül állt; ha nem talál, veszte bizonyos, de a cserjéktől elfedve még mindig visszavonulhatott volna, mert a szél ellenében álló medve nem vette észre; e helyett azonban a cserjék közt halkan közelebb mászott, s kiszemelve az alkalmas pillanatot, a kényelmesen falatozó vadra a fegyver mindkét csövét reá süté. A vad fölordított, még egy magas szökés után vérében roskadt össze. A golyó szivén ment keresztül. Óriás fekete medve volt, körülbelöl négy éves, s hatalmas talpain a kőkemény börkéreg könnyen megmagyarázta, hogy ily gyöngéd kacsok egyetlen simogatása a legerősebb ökröt is leteríteni képes. A mint a hőstett hire elterjedett, nemcsak a szomszéd faluból, banem Késmárkról is többen kimentek, hogy lássák a zsákmányt s a bátor vadászt, ki maga többet végzett, mint egy egész vadász-csoport. — A solo agár, melly lapjaink 32-ik számában tiszta angol faj gyanánt s jótállás mellett eladónak volt hirdetve, sok agarász kíváncsiságát keltette fel, bár e kíváncsiság a legtöbb esetben alkalmasint csak a hirdetés modorának tulajdonítandó. Ezt tanúsítja (élőszóval tett több kérdésen kivül) a Szabolcsból érkezett következő levél: „A hirdetés na-