Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-20 / 26. szám

417_ futott versenyek száma egyre fogy. Ezen okadatolás mellett és ellen heves polémiák folytak a sportlapokban, mellyeknek csupán kivonati közlése is lapjaink egy egész évi folyamát könnyen elfoglalná. Mellőzzük tehát ezeket s csupán azt a pontot terjesztjük olvasóink elé, melly e hosszas vitáknak egyelőre véget vetett. A budget tárgyalása alkalmával Mr. P. Wyndham azt indítványozta, hogy miután a pénzösszeg, mellyet az alsóház királyi tiszteletdíjakra (Queen Plates) évenként megszavaz, jó lovak tenyésztését többé nem mozdítja elö

:, holott e díjak e czél elérése végett tűzettek ki: az alsóház ezen összeget többé ne szavazza meg. Az indítványozó a telivérfaj hanyatlásának okait elemezvén, e kérdésre nézve sok érdekes részletbe bocsátkozott.— Mr. Nevvdegate úgy vélekedett, hogy az angol versenylovak minőségében nagy változás állt be, de nem hiszi, hogy e változás a versenyeknek legyen tulajdonitható; azonban a tenyésztés emelésének más módjait javallta. — Sir R. Pesl átalában nem osztja a véleményt, hogy a lótenyésztés hanyatlanék, s kéri a parliamentet, hogy a határozást el ne siesse, míg a kormány az ügyet bővebben meg nem vizsgálja. — Peel tábornok szintén tagadja a lófaj satnyulását s azt véli, hogy ha ez állana is, az indítvány elfogadása nem segítene rajta. — Mr. Gregory Peel tábornokkal tart, s végre Lord Palmerston kijelentvén, hogy a lótenyésztés hanyatlását nem, sőt ellenkezőleg emelkedését és javulását hiszi, — Mr. Wyndham visszavette indítványát. E parliamenti tárgyalásnál azonban bővebb] világot vet a kérdésre Rous admirálnak a „Times"-ban közlött következő levele: „Azon okokat, mellyek a közönség felvilágosítására szükségesek, hogy megezáfoltassék a hiedelem, mintha a telivérfaj a kis terhek és rövid távolságok jelen rendszere miatt hanyatlásnak indúlt volna — ezen okokat egy levélbe összefoglalni olly nehéz, hogy kénytelen vagyok e lap terével visszaélni, olly szempontra igyekezvén e tárgyat helyezni, honnan ez a közönséges ép ész színvonalán tűnjék fel. A versenyek iránt érdekeltek közt csak egy vélemény lehet arra nézve, hogy a lótenyésztés fő feladata: a jó alkatot, nagy erőt és szívósságot, nagy sebességgel egyesíteni. E czél soha sem volt szem elől tévesztve. Jelszavunk: „Fortes creantur fortibus et bonis." És sikerült oly tenyészetet felmutatnunk, melly egy ötödrésznyivel gyorsabb és erősebb, mint az eredeti törzs, sikerült lovaink magasságát 14 marokról 157o marokra emelni tizenhárom ivadék alatt, az először behozott ménektől, Darley Arabiantól és Byerley Turktól számítva, anélkül hogy egy csepp vér vegyült volna közbe; s erős a meggyőződésünk, hogy nincs a világon lófaj, melly a miénkhez volna hasonlítható. Abd-el-Kader és keleti ismerőim állítása szerint azon ajándék, mellyet Salamon adott az Azed törzsnek, nem hanyatlott 1720 óta, midőn az angol versenyló alkalmasint egy színvonalon állott a gibraltari gyepen most megjelenő barb lovakkal. Ezt megengedve, világos minden versenybarát előtt az, hogy e „mennyei lovaknak," mely lyek a keleti történelem szerint Ádámról Ismaelre, Ismaelról Salamonra, Salamonról Mahometre s Mahometről a mi korunkra származtak le, hogy e lovaknak legjobbika sem versenyezhet az anglo-arab lóval, öt stonet kapván ettől; s egy telivér mészáros paripa megveri a „sivatag virágát" bár milly távolságra 100 ang. mértföldig.