Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-20 / 26. szám

418_ Ha van némi hanyatlás, miért ezt a nagy terhek ^eltörlésének s a rövidebb távolságok behozatalának tulajdonítani ? Természetesebb oka a hanyatlásnak volna az, hogy legjobb vérű lovaink törzsét szerte eladjuk Európa minden országába, Chinába, Austráliába, Üj-Zeelandba. De azért marad elég, hogy az egész világot kihívhassuk vele. A franczia császár és kormány bökezü a versenydíjak kitűzésében s az angol-arabvér tenyésztését nemzeti alapon mozdítja elö. A sikert megérdemli. Nagy Britaniában, a korona és kormány hideg árnyékában, melly serkentésül nyomorú ajándékot ád, mi nemcsak hogy szilárdúl állunk, söt gyorsan haladunk előre. 1843ban a nyeremények összege 199,000font volt; 1863-ban meghaladta a 250,000 fontot, ide nem számítva a tiszteletdíjakat. A lófaj hanyatlása merő ráfogás. Stockwell, King, Tom, Young, Melbourne, a Francziaországba eladott Nábob és sok más mén 20 stone alatt képes vágtatni; az elsőnél 100 font, a másodiknál 75 font a hágatási díj. Lord Glasgow és báró Rotschild istállóiban húsz ló áll, melly 18 stone alá való; hatvan év előtt öt illyen lovat az egész országban nem lehetett volna találni. Szép éves csikók árveréseken 450—800 guinea közt kelnek, ha van kilátás, hogy nagy teherre és távolságra lesznek képesek. Ez elegendő válasz lehet azoknak, kik azt képzelik, hogy a könnyű terhek s kurta pályák ártanak a tenyésztésnek s „hosszú lábú dögöket" eredményeznek. Anglia 2700 anyakanezája körülbelől ép annyi „hosszú lábú dögöt" ell, az első rendű csikókhoz aránylag, mint más házi állatok. Az emberi fajnál ezen arány még hátrányosabb. Miután nemzeti előítélet tiltja a lónak ökörré változtatását, sokan idomítják lovaikat, hogy saját mulatságuk végett rövid versenyeken próbálhassák szerencséjüket. Ha azok, „a kik fizetik a czigányt, parancsolhatnak is nótát," mi jogon szólalnak fel az előbbiek ellen ama műkedvelők, kik ritkán irnak alá versenydíjra s kiket idomári költségek nem terhelnek ? Ép e gentlemenek iszonyodnak a kis távolságoktól s előszeretettel vannak a négy mértföldes „Queen Plates" iránt, mellyekben pedig olly sok jó ló letört, hogy 1833.1847. és 1851 években változtatni kelle rajtuk. Én részemről, habár e barbár rendszerre visszatérés ellen tiltakozom is, de buzgó pártolója vagyok két nemzeti díjnak, mellyben a szívósság legjobb próbáját letenni lehessen, —• legyenek ezek elegy versenyek, 2000 sovereign értekü tiszteletdíjakkal, mindakettö Newmarket gyepén; az egyik october első hetében a Round Courseon, 4 éves és id. lovak számára; a másik a Hougbton Meetingen a Beaton Courseon, minden ló számára melly 11 stone alatt megy, az elébbi díj nyertesére 7 fonttal több. Versenyaxioma az, lóra és emberre nézve egyaránt, hogy nehéz teher folytonos viselése az actio gyorsaságát rontja el. A leggyorsabb gyalogló sebessége megsemmisülne, ha egy évig nehéz targonczát tolna. A szabók, életmódjuknál fogva s mert nem viselnek nehéz sarukat, megtartják lábaik gyorsaságát. Száz yardnyi távolságban 16 yardot adhatnak előre minden más iparosnak, melly nehéz terheket visz, mert ezeknél a vállon viselt súly megzsibbasztja az inak ruganyosságát s merevvé tészi a lábizmokat. Ep így rontja a teher a lovak gyorsaságát. Idomítsd Newmarket legsebesebb lovát 11 stone alatt s hat hó alatt végkép elveszti versenylóalakját. Emblem és Emblematic, a liverpooli akadályversenyek nyertesei, két mértföldre egyenlő teherrel a