Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-30 / 3. szám

39 jék meg személyesen, mi a vaddisznó-, farkas- és szarvasvadászat falkával és lóháton, minőt Poitou, Nivernais, Franohe Comté s más helyek nyújtanak. De ne várja aztán, hogy ollyasmit talál, minőt Angliában hagyott maga után, — a franczia vadászat merőben különbözik az angoltól s érdemei és bájai egészen másszerüek, melylyeknek kellő élvezete és méltánylása meghálálná az eljövetel fáradságát és költségét." „A második megjegyzés: hogy az angol ló lassanként magas, gyenge, haszontalan gyommá korcsosul," — ez ismét arra emlékeztet, mit naponként hallok itt ismételni. Francziaország legjobb lovai kétségkívül angolok vagy angol származásúak. A franczia lókedvelők azonban a minőség hanyatlását kezdik panaszolni." Párisban — szól az egyik, nem látható ló, melly térden alól valamit érne. Magasak és nagyok ugyan, de nem birnak terhet. A középalkatú, erős, szép állat, melly az angol ló typusa volt, hiú ábránddá lett s úgy látszik alig kapható, mert a franczia a jó lóért nem kiméli a pénzt s megadna érte bármilly túlzott árat is." „Különös végre az, milly meglepöleg találkozik D. S. javaslata azzal, mit a franczia kormány épen most tenni szándékozik. Az államménesek igazgatója Fleury tábornok t. i. késznek nyilatkozott: az államméneseket mind, vagy ezek egy részét, olly magánvállalkozókra bízni, kik elegendő biztosságot nyújtanának az iránt, hogy a vidéket hágóménekkel s a franczia lovasságot remonte lovakkal látják el. Más szavakkal Fleury tábornok a lótenyésztés előmozdítását várja attól, ha a mostani hivatalos kezelés helyébe társasági kezelés lépne s im D. S.ds Angliában nemzeti tenyész-ménesek felállítását javallja." Közöltük az érdekes eszmecserét s megvalljuk nem egészen az utógondolat nélkül, váljon az angol javaslatból s a franczia új renszerböl nem lehetne-e más államokban is tanúiságot meríteni, — s ép midőn e sorainkat bezárjuk, hozza a „Le Sport" a hírt, hrgy a franczia kormány az abbevillei ménest magánvállalkozónak adta át. Angol akadályverseny-szabályok. 1. Az átalános versenyszabályok, a mint az 1863-iki Racing Calendarban foglaltatnak, az akadályversenyre is alkalmazandók, a következő kivétellel és hozzáadásokkal : 2. Az intézők Ítélete végleges s nem fölebbezhető. 3. Holt verseny után vagy versenytárs hián, a pályát körüljárni nem szükséges. Elég ha a ló terhét megmérték s ezzel a lovar a nyerpontra megy. Ha kellő idő alatt versenytárs nem jelen meg, a verseny nyerőjeül tekintetik. Az illyen ló a nyertesre mért különterhet vinni köteles. 4. A „nyertes ló" kifejezés alatt, midőn ez a különterhet vinni kötelesekre vagy valamelly versenyből e miatt kizárandókra vonatkozik — csak azok értetnek, mellyek legalább 20 sovereign tétösszt (a saját tételt nem számítva) vagy hasonló értékű tiszteletdíjat nyertek, semmi esetre se pedig gátversenyek, síkversenyek vagy bárminemű magánfogadások nyertesei.