Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-01-30 / 3. szám
38 tóhoz, szóval ép úgy viseli magát gazdája vagy ismerői iránt, mint a kutya. A felnevelt csikót kiviszik aztán a vadásztérre s ott kedvet és erőt öntenek beléje s reá nézve sokkal jobb, ha bármilly hideg és ködös reggelen kell bozótok közt botorkálnia s előlábait kinyújtva és hátulsó lábait maga alá húzva — csúsznia le a cserjék között egy tátongó csatornaárok felé: mint ha neki hajtják az emelt korlátnak, hol ácsorgó nép bámúlja a korcs versenyt s nincs róka vagy nyúl, mellyet falka hajtana előtte." így ír „Eques" s az idézett angol lap következő számában D. S. következőkép szólal fel reá: „Hatvanon felüli ember vagyok, egész életemben saját tenyésztésű vadászlovaimat lovagoltam, de nézeteimmel jobban összhangzó véleményt soha se hallottam, vagy olvastam, mint „Eques"-ét az utóbbi számban. Én az akadályversenyzést a vadászmezőny romlásának vallom; a steeple-chase a ló lábait és ösztönét egyiránt rontja, mert arra tanítja a lovat, hogy vakon neki menjen az akadálynak s riasztva ugorjék, a helyett hogy nyugodt maradna s lovasának engedelmeskedjék." „Más nagy hiba a vadászló nevelésében az, hogy munkába fogják, mielőtt a kellő kort elérte volna. Hány derék állat törik le még úgyszólván gyermekkorában ! Sokan azt mondják: „hja ! nem tarthatjuk sokáig ingyen, hiában !„ holott a várakozás sokkal olcsóbb volna, mint letörni kettőt hármat, mellyekből — ha a kellő kort elérik —jó lovak váltak volna." „Lovak, mellyek hat hét éves korukig keveset dolgoztak, ha csak különben baj nem éri, tizenhat, tizennyolcz, sőt húsz éves korukig is jól mennek falka után ; nem egy lovat ismertem, melly huszadik éve után is jó vadásznapi munkát végzett; s azért ismétlem, hogy minden nevelési, tartási és idomítási költséget összevéve, legolcsóbba kerül bevárni a ló teljes kifejlődését, bár tudom, hogy ezt sokan nem tehetik's kénytelenek olly lovat venni a vadászidény kezdetén a minőt kapnak, hogy az idény végével ismét eladják. Földbirtokosok azonban tenyésszenek maguk lovakat, vagy vegyék egész fiatalon. Értelmes jó indulatú állat a ló, jó bánásmóddal még inkább azzá válik, ismert gazdáját sokáig hordja s a vadásznap végén jobb kedvvel tér haza vele, mintha más ember ülné." „En egy nemzeti tenyész-ménes felállítását javallnám, melly részvényes társaság kezelése alatt vadászlovak nevelésére volna szánva s azt hiszem jól kamatozna. Mindenesetre kellene valaminek történni, különben tartok tőle, hogy a középalkatú, erős, szép és SZÍVÓS angol ló magas, gyenge, hasztalan gyommá fog korcsosúlni." E nézetekre ismét a „Field" párisi levelezője ezeket irja: — „D. S. megjegyzései sok tekintetben Összevágnak azzal, mit ezen országban folyvást látok és hallok. Legelőször is franczia sportsmenek folyvást azt vetik szememre, hogy mi angolok elrontottuk vadászatainkat, mindannyi akadályversenyt csinálván belőlük. „Önök vadászata — mondják ők — nem egyéb mint lovaglás s lovaglásuk nem egyéb mint versenyfutás. Sőt annyira mennek állításaikban, hogy mi a valódi vadászathoz s ennek finom árnyalataihoz, mellyek a vadászatot fűszerezik, nem értünk. Nem igénylek magamnak annyi tekintélyt, hogy ez ügyben biróúl lépjek fel; sok sportsmanunknak azonban merném ajánlani, hogy Beaufort herczeg példáját követve, fordítsa e tárgyra figyelmét, jöjjön át Francziaországba s győzöd-