Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-30 / 24. szám

382_ málháink kigyongyoíése s a benne lévő tárgyaknak kiválasztásával, miután egy részük M' Kulluban volt hagyandó, más részük pedig tovább utazásunkhoz előkészítendő. Hohenloheról csurgott az izzadság, midőn irónnal s papírral a kezében, a málliák tömkelege közt járt, kelt, intézkedett, tett s vett, mialatt én a tovább utazásra szánt öszvérek rendezéséhez láttam és sorozám őket szám szerint, minden utasnak saját paripáját kijelölvén s a jelszámot sovány nyakaikba függesztetvén. — Ezen munkát a nagy hőségben és körül ólálkodó, részint már utazásunkra megfogadott, részint csak bámulni s ácsorogni ide került benszíilöttek közepette végezvén, a berezeg s társasága ismét a herczegnőnél gyűlt egybe estebédre, mellynek elköltése után a nap fáradalmaitól tikkadt utazók sátraikba vonúltak, s a matrózokból kiállított őrök lépteinél egyéb nesz alig hallszott, kivévén a sátrakat körül sétáló, ólálkodó sakálok és hyénák néha néha megszólaló utálatos hangja. Igy telt el az éj, s reá viradóra az elindulás nevezetes napja, april elseje; a nap lángoló sugarai elönték hévvel a vidéket s 8 órakor reggel a hévmérö árnyékban 30 fokot jelezett! — Altalán készülődés, csomagolás, nyergelés, rakodás és az ezen munka körüli sürgés forgás leírása tölti be itt a berezeg kedélyes naplóját, mignem minden készen s tizenkét teve s harminczöt öszvér fölnyergelve és felmálházva indulókészen állott, pár sovány harapás s egy pár korty erősítő italt magukhoz vévén az utasok, elkezdődött a bucsúzások, 'szerencsekivánatok és kézszorítások sora. A hátramaradt hölgyeknél mindinkább távozott a jó kedv s vidor kedélyük elborult, midőn a távozni készülök a berezeg vezényletére nyeregbe szállottak. Az elindulás — mondja a herczeg — nagyszerű látvány volt a bensziilötteknek, de nem valami elragadó az európai rend és kényelemhez szokott szemnek. Ama sokféle tarka-barka öltözék, málha, esetlen paripa s több efféle—festői, de nem bizalomgerjesztő látvány volt. Nehézkesen s lassú lépésben vonult ki a csapat, ama köves, sivár táj felé. Az elindult csapat létszámát a berezeg következőképen adja elő: Leiningen Eduárd és Hohenlohe Hermán berezeg, Dr. Brehm, Gerstákker, Dr. Hassenstein, Mr Cameron, báró van Acken d' Áblaing, Kretchsmar a festő, — Reza effendi; ezután a cselédség: Yenczel komornok, Márton és Ebért vadászok, Scháfer inas, Wagner és két Sweizer és Schiller nevezetű német napszámos, kik eltévedve egész Abissiniaig kóboroltak volt, továbbá mintegy 40 bensziilött. Lord John Iíay az utazás első napjaiban társul szegődött, de csakhamar elhagyta a csapatot, hivatalos állása szólítván őt vissza állomási helyére. Ezekután a herczeg valóban részletes és figyelmes utazó létére az elindulás és a fáradalmas útnak számos érdekes viszontagságait írja le, mellyeket mind ide szeretnénk iktatni, de czélunktól messze elütne, ha ezen, különben valóban érdekes részletekbe bocsátkoznánk s igy ismét csak ott fogunk találkozni a lierczeggel, hol már a nap fáradalmaitól és helyzet kényelmetlenségeitől elcsigázott utazóink az est beáltával lenyúgodván, a kelő nap sugaraiban tűnnek elénk. Ki még nem olvasott útleirást egyptomról, ki a déli égöv sanyarúságait apróra leirva s annak az életviszonyaiba beható kényelmetlenségeit nem ismeri, csodálni fogja a herczeg leírását s bátorságát, hogy illy valóban nagy fáradsággal, kényelmetlenséggel s mondhatni folytonos életveszéllyel járó utazásra ráadta magát s hogy azt