Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-30 / 24. szám

383_ türelmesen s határozottan végre is hajtotta, A természetben és valóságban különben sokkal életbevágóbbnak és elcsigázóbbnak tapasztalta mind azt, mit tudományos munkák leírásában olvasott s ezután képzelt. Különösen meglepte a herczeg-irót azon sajátsága az éghajlatnak, hogy midőn a hőség megszűntével a beálló esthajnalon kívánták folytatni útjokat, melly az immár lenyugvó nap sugaraitól menten hűvös lógvonatot ígért, útjokat a nap hirtelen távozta után egy lépésre sem folytathatók, mert a nap leáldozásával rögtön beáll az est s ezt nyomban követi az éji sötét, s igy alkonyatkor tanyát ütni s megnyugodni voltak kénytelenek s utazásra az olly tikkasztólag hö nappaloknál egycb idő nem maradt. Az illy utazással töltött napok iránytűjéül mindenkor a forrással vagy egyéb iható vízzel ellátott helyek szolgálnak s Afrika belsejében, eme puszta s teljesen polgárosítlan vidékeken a tanyák helye csak ott lehet, hol iható víz van, — illy helyek felkeresése irányozza az utazást, illy helyek szerint lehet kisebb nagyobb tartamú utazást kezdeni és folytatni, mert hiszen az iható víz hiánya a fő baj, melly sok nemes törekvésű utazót, sok felizgatott kiváncsiságú vadászt riasztott már el a nehéz kísérletek keserves megpróbáltatásától. — Ezt tudva, ha az utazó karaván olly időben érkezék valamelly iható vízzel ellátott helyre, melly meg tovább utazást engedett volna, a tovább utazás csak úgy volt létesíthető, ha biztos tudomás szerint egy másik illy iható vízzel ellátott hely elérhetésére lehetett kilátás. Ellenkező esetben, lett légyen bár legalkalmasabb idő a tovább menésre, vesztegelni s megállapodni kellett, mert bizonytalanra megindúlni veszedelmes lett volna úgy ember mint állatra nézve. Az első nap fáradalmai bőven lettek jutalmazva — az által, hogy noha már sötétben, kedvező táborozási helyet találhatónak, mellynek tövisekkel, bokrokkal ellepett terét előbb ki kellett tisztítani s lepörkölni s csak úgy lehetett elfoglalni. E hely kis szigetkét képezett, mellyet „Desset" névvel neveztek a benszülöttek s mellytöl kis távolságra látszottak egy régi város romjai, mellybcn mintegy hatszáz lakhely volt a romok düledező falaihoz támasztva, egymástól elegendő távolra téres helyet tüntetvén elő.—Egyikén a nem messze fekvő mészkő domboknak Sampetó egy torony alakú síremléket fedezett föl, melly állítólag a környékbeliek által Samhar valamelyik királyának síremléke és temetkezési helye gyanánt ismeretes. E helyütt sok fáradalmas munka után elhelyezkedvén s lerakodván, a herczeg és társai első vadász kirándulásukra készülének, egyszersmind e kirándulással szándékozván a vidéket közelebb szemlére venni, de úgy, hogy a vadászati kirándulás után ismét ezen tanyára vissza és semmi esetre a kitűzött iránytól eltérni nem fognak. — Itt helyesen jegyzi meg a herczeg, hogy olly helyütt, hol teljes ismeretlenül cserkész a vadász, igen nagy kérdés talál-e vadra s még nagyobb az, hogy lötávolra leli-e, s ejthet-e valamellyt. Illy bizonytalanságnak tudatában indúlának el a vadászok reggeli után 7—8 óra tájban. Az illy vadászkirándulásoknál sajátságos s a velők nem ismerős előtt idegen szokások és törvények szabnak rendet, mellyeket tapasztalás után — nehogy ugyanazon bajokkal küzdjön az ujoncz — igen kellemes és kényelmes tudni; illy tapasztalások nyomán való figyelmeztetésnek nem kis gyakorlati hasznát vette a herczeg író, mert valóban életből mentetteknek s minden, az afrikai vadonban vadászni óhajtó ujoneznak ajánlja különösen Gordon-Cumming angol utazó és