Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-04-20 / 11. szám

171 dön szaglászva egyenesen arra vette útját, a merre atyám a leshelyre ment és vissza jött — s alig tartott egy negyedórába, midőn a kutya a zsebórái lánczánál fogva szájában tartva, sebes szaladva érkezik, a ladikba ugrik s átérvén a tolnai partra —• ki a ladikból, a kerülők füttyére és hívására nem is hederít s az órát egyenesen gazdájához az erdőmesterhez viszi, ki azt atyámnak még azon este átadta. Okosságának több jelét is adta e vizsla; igy például ha az erdőmesternek egyik vagy másik kerülőjére, az orvosra vagy a borbélyra volt szüksége, csak e kutyáját küldötte érte s ez aztán az illetőnek megfogta öltönyét, kissé meghúzta, csendesen előtte ment s gazdájához kalauzolta. Sokat beszélt nekem még e nevezetes kutyáról az öreg s én azt a tanúiságot merítettem belőle, hogy a túlszigor inkább árt mint használ s tekintve, hogy az ember is szokott hibázni, az okszerű elnézés gyakran megtermi hálás gyümölcsét s azért már akkor feltettem magamban, hogy bármennyi kutyám lesz is, mindeniknek kitanulom elébb természetét s annak nyomán vezetem és szoktatom a jóra. Kövesse ezen elvet mindenki s nem csak jó, hanem hü kutyája is lesz, melly a legnagyobb ragaszkodással fog viseltetni iránta. Mind ezzel egyenes ellentétben állt gr. A. F. bánásmódja. E barátom a kemény idomítás elvét vallotta s azt tartá, hogy minden legkisebb hibát szigorú és rendes büntetéssel kell fenyíteni. A büntetést classificálta ; a fürj után ugrást 12, a fogoly utánit 24, a nyúl után futást 50 korbácsütéssel büntette. Sokszor intettem, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem engedett s íme kutyája, melly pedig épen nem volt rosz fajú, napról napra makacsabbá, szófogadatlanabbá s végre olly könnyelművé vált, hogy fürj után szaladtában — ha pillangó jött közbe s közelebb esett hozzá —• ez után is elszaladt s utóbb úgy elkerülte gazdáját, hogy meg sem büntethette többé, elvadúlt s végül az első hiba után rendesen haza szökött. így valósúlt az, hogy nem a sok, de a kellő időben kimért büntetés (ha már büntetni kell *) s főkép a kutya természetével való megismerkedés teheti csak jóvá a kutyát. Gr. Festetics Leo. *) Ismételjük, nyolez év óta nem tudjuk hanyadszor, hogy a lapjainkban közlött czikkeket nem merő sportelvekül, hanem olly nézetek gyanánt kérjük tekintetni, mellyek — épen mert időszaki sajtó közli — szintén ezen a téren megvitathatok, vagy megezáfolhatók s az eszmecsere és súrlódás bizonyosan" csak az ügy hasznára lesz. E megjegyzésre ujabban egy tisztelt kézből vett levél adott alkalmat, mellynek irója •— a kényszeridomításnak úgy látszik feltétlen pártolója — a lapjainkban „elmélkedő öreg vadászt" szigorúan rójja meg a szelid bánásmóddal való idomítás tanáért. „Annak az öreg úrnak — irja — a vizslavadászatról és*idomításról fogalma sincs. Az ollyan „putz Katzl"féle idomításnak ád előnyt a par force idomítás fölött. Az angol 60 kutyát visz ki s mindenike par force van tanítva, holott ha egy-kettő felmondaná az engedelmességet, még marad a vadásznak 58. De ha az egyetlen vizsla, mellyel foglyászunk, csak akkor engedelmeskedik, mikor neki tetszik és oda megyen be, hova neki kedve van, nagyon hamar magunkra maradhatunk a vadászaton, vagy kenyeret szalonnát kell vinni, hogy adandó alkalommal a csökönyös kutyát visszacsalhassuk. Kár volt e czikket kiadni stb." Mi, a fönebbi nézettől vezérelve, kiadtuk e czikket, valamint e lapok több évi folyama alatt a „kényszer idomításról" is közöltünk czikkeket, anélkül hogy ennek vagy annak minden sorát aláirni hajlandók volnánk, meg lévén győződve, hogy mereven alkalmazott kényszeridomítás sok olly kutyát ront el, mellyből szelídebb bánásmóddal kitűnő állat válhatott volna, s viszont, hogy