Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-04-10 / 10. szám

161 A hajtás végével a szarvast a tisztásra vonják — s ime mit látunk? A szarvasnak rendkívül vastag s erős agancsa volt s a jobbik tülök mintegy négy híivelyknyire a tülöktő felett, egy fris lövés által tisztán keresztül volt lyukadva. Méltán lehetett tehát következtetni, hogy ez ugyanaz a szarvas, mely az elébbi hajtásban bukfenczet alkalmasint, sőt bizonynyal azért vetett, mert az agancsán keresztül esett lövés egészen elkábította, miről annál inkább meggyőződtünk, mert a következő hajtásokban se lőtt szarvasról, se sebvérről szó sem volt. Gr. Festetics Leo. Egy öreg vadász elmélkedései. (Folytatás). Tökéletesen idomított jó öreg vizslával könnyebben bevárjuk a vadászidény megnyílását, mintha fiatal kutyával birván, napról napra lessük, hogy mikor mehetünk már vele a vadásztérre, hogy reményünknek megfelelve, szenvedélyünket egyre fokozza vagy korcsnak mutatkozván — a világ legszerencsétlenebb Nimródjává bélyegezzen. A. hol vizi vad nem tenyész, többnyire csak augusztus havában nyílnak meg a térek az apró vadászat számára. Nálunk eddigelé augusztus elején szokott megnyílni, mig német szomszédainknál csak september l-jén kezdődik azigazi vadászidény s anynyiban közelebb állunk a francziákhoz, kik szintén aug. 15-e körül szabadítják fel hatóságilag a vadásztéreket. A nap különben nem határoz, hanem igenis dönt a földek állapota, s igy bevégzett aratás után bátran kijárhatni még juliusban 'is fürjezni. A fürj ugyanis — mellőzve az év legnagyobb részében vadászható vizivadat — azon vad, melly többnyire elég számmal lévén, nagyobb vad hiányában kellemes időtöltést nyújt s a tíatal vizsla bevezetésére s begyakorlására legalkalmatosabb. Fürjfajtát Európában csak egyet ismerünk, ámbár vannak, kik tollazatúk csekély eltérése miatt két válfajt akarnak megkülönböztetni. A franczia cailles vertes (zöld, friss, nyers) és cailles grasses (hizott, kövér) közt tesz különbséget; az egészet arra alapítván, hogy az utóbbiaknak kissé világosabb a tollazata, mit különben épen hizott állapotukból is magyarázhatni, mellyben takarás után hosszabb ideig jó szemen élve találjuk. Köztük csakugyan találkozik ollyan, melly ha lövés földre teriti, az esés folytán súlyánál fogva megreped, szétzúzódik. Ha már különbséget akarunk tenni a fürjek között, szerintem okszerűbb azokat réti s gabonabeliekre osztani, költésük helyére nézve, melly a vadászatra is lényeges befolyással van. A fürj ugyanis, noha vándor madár, nálunk költvén, a védett vadak közé soroztatik és igen okosan. Ámde a melly fürj kaszállóban vagy rétben s egyéb korán vágott takarmány félében rak fészket, se tojásait ki nem költheti, se fiait fel nem nevelheti; holott a búzában, árpában vagy egyéb gabonafélében költött fürjnek elég ideje van apraját anyányira nevelni, s az illyenek vadászata csakugyan szorosan tilalmazandó. A réti fürj ellenben, minthogy egyéb a vadászaton kivül eső akadályok miatt úgyis meg van gátolva a szaporodásban, már május, junius havában is lehet tárgya a mulattató vagy vizslaidomitó vadászatnak ; lehet pedig annálinkább, mert az