Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-04-10 / 10. szám

152 illető akkor az illy rétekben se tesz kárt s ezért nem tartom tökéletesnek a magyar vadásztörvény-javaslatban foglalt tilalmi időt a fürjre általában 1 májustól 1 augusztusig kiterjeszteni, elég lévén e tilalmat szántóföldekre aratás utánig kimondani, a réteken azonban szabadon hagyni: mert a korán bekövetkező kaszállás úgyis tönkre teszi a vad szaporodását, ha pedig az illy meddőn maradt öreg fürjeket előbb lőjük el vagy utóbb, az nagyon egyre megy. A fürjezés ideje úgyis elég rövid s akárhány évben megesik, hogy ha a vadászidény későn nyilik meg s kissé hűvös idők járnak, alig tart három hétig; mert augusztus végén már sokszor september elején pedig bizonyosan úgyis elvonulnak tőlünk melegebb vidékekre, s igy könnyen megesik, hogy a fürj tömérdek volt nyáron át s mig a vadászatra indulhatunk alig találunk elvétve egykettöt a hizottabbak közül, mellyek sulyoknál fogva elég korán útnak nem indulhattak. De csak is a réti fürjekre akarnók e kivételt alkalmaztatni, különben buzgó pártolói vagyunk a párzás idejebeli szoros tilalomnak, mellyet bárha hazánkban az illető hatóságok minél szigorúbban kezelnének ; mert alig van oktalanabb valami azon okoskodásnál, mellyel az illy pecsenyevadász barbár eljárását védelmezve, igazolásaul felhozza: „ha én nem lövöm el, ellövi más." El ám, de lőhet ő is, más is húszat rendes időben, mig párzás és költés alatt puskázva egy lövéssel tönkre tesz egész fészekaljat, a tojót ellővén tojásukkal hasában, vagy a himet, mielőtt párzását befejezte, vagy mindkét öreget, mielőtt számos tojásaikat kiköltötték vagy az aprókat felnevelték volna. E tekintetben roppant pusztításokat tesznek a parasztok, a gyerekek tojást szedve, fészket bontva s igy egész falkákat megsemmisítve. Valóban szégyen ránk nézve, hogy e tekintetben nálunk olly kevés a fölvigyázat s múltkor Pesten márczius közepén is azt kelle tapasztalnunk, hogy héti vásáron hatosával nyolczasával árulták a nyulakat; vadárusoknál pedig akárhányszor látni még marcziusban is foglyokat árulni. Német és Francziaországban erre nézve mégis helyesebb az eljárás s ha kívül a földeken itt-ott ejtenek el egy-egy vadat a tilalom idején, legalább árulni s igy a vadpusztitásra buzdítani még sem szabad. Nem akarjuk a vadászati jogot kiváltságnak tekintetni s azt csak néhány különös előjogokkal biró egyének által gyakoroltatni. Hadd legyen közös jog az is, mint közösek egyéb polgári és politikai jogaink ; de rendnek kell lenni; kárt és pusztítást nem szabad engednünk s a törvénynek nem volna szabad kímélettel bánni olly egyének iránt, kik a párzás és költés idején vadásznak. Ha elgondoljuk azon borzasztó pusztítást, melly például vizi vadban történik a tojások elszedése miatt, nem nagyitjuk, ha a vad veszteséget s elvesztegetést milliókra tesszük. Am ejtse el bárki szabadon a vadat, mellyet az isten bőkezűsége szabadon nevel, de ne pusztítsa a szaporodást, ne tegye tönkre az öregek hasában a felnevelendő fiatal nemzedéket, ne gázolja a vetést vagy tegyen egyéb kárt. Módjával mindenből s a bőven termő vadból sem fogunk kipusztulni. A fürjek hozzánk májusban köszöntenek be s a földek legkülönbözőbb részeiben költve, augusztusban már anyányiak. Illyenkor gyakran találni még falkában is együtt mint a foglyokat s szilárdan álló kutya előtt néha egy helyből tiz-tizenöt pat-